Krúdy és Pest - Budapesti Negyed 34. (2001. tél)

FRIED ISTVÁN Ki csinálja a regényeket?

ugyanakkor az idő kitágul, az elképzelés lehetővé teszi az ismétlődést, amely nem egyszerűen a múlt (vagy képzelt múlt), hanem az ismétlésnek cselekvési formaként újraélése: „És hetenkint Londonba utazott." Ugyanakkor a látszólag oly magabiztos elbeszélő kompetenciája sem vitán felüli („esetleg", jegyzi meg, éreztetve elbizonytalanodását vagy emiékezetének pillanatnyi kihagyását), megint Szindbád mögül figyelve az eseményeket („a torony ablakából az alant fekvő polgárházak titkait kémlelte"). A harmadik fejezetben („amelyben a színészet is fölbukkan") természetszerűleg a középpontba kerül az irodalom. „Az ősz fejű" igazgató révén, aki Shakespeare rajongója (bár e nemes hevület ironikusba fordítása nem marad el, nem pusztán szobája és gyűjteménye szemléltetésekor, hanem leginkább talán akkor, amikor egy ízben valóban újra eljátssza Rómeót), valamint az operettben szereplő Edit révén, aki Szindbád-novellába illően mutatja be a városkát és lakóit a róluk érdeklődő Szindbádnak. A „szereposztás" fölcserélődik, Szindbád nyelvi világa Edité lesz, akinek vidéki színésznői modorát idéző mondatai vegyülnek a korábban Szindbád elképzelését és illúzióit érzékeltető modor mondataival: „Valami régi álomvilágban élnek itt az emberek, mintha egy elzárt levelesláda vagy ócska ruhaszekrény fiókjaiban töltenék napjaikat. [...] Knopf és fia, a helybeli könyvkereskedő több német és francia 6 Sebestyén Károly (1872-1945) újságíró, színikritikus, középiskolai tanár, 1904-től a Budapesti Hídap-nak dolgozott, 1912-től pedig a Színművészeti Akadémia tanára. Az első közléskor: „Keszler doktor". {Új idők, 1912/13.301. old.) Keszler könyvet ád el, mint magyart, de a regényekből csak az ábrándozást, a halk, előkelő, szenvedélytelen hangokat tanulják meg az idevalósiak, nem pedig a gyújtó szenvedélyeket." Ugyanerről a Szalánczi Editről megtudjuk (mikor Szindbád az öltözőjébe látogat): „Közelről kissé himlőhelyes volt az arca, és szép szeme körül hajszálait már elhelyezte a hervadás. De finom, jó ízlésű teremtés volt, aki sohasem vattázta túlságosan a trikót, bár ezt az első sorban ülő látogatók a helybeli színésznőtől megkövetelték." A korábban idézett bekezdésben a szindbádi hangon megszólaló Edit önmagáról egészen más hangon beszél, mintha elfedni szeretné a romantika fantasztikumából származó képkincset, az egyik létmódból egy meséibe való átváltozásnak egy változatát. Ezzel szembeszegezi a magáét, egykori kritikusaira hivatkozva, Sebestyén doktorra (I),

6 jelenkori önmagát átalakulásnak minősíti: „egy kis ördög voltam a színpadon"; majd, ez már a kritikusok szava: „csupa elevenség, temperamentum, szenvedély égett játékomban". Ezzel szemben: „Mióta idekerültem, lassan átalakultam, ma olyan vagyok, mint egy porcelánbaba". Az önjellemzés konfrontálása Szindbád/az elbeszélő megfigyelésével aligha vezet összecsengéshez; a városlakók és Edit színeváltozása nem egy és ugyanazon séma szerint történik. Éppen ellenkezőleg: Edit úgy lép be (szavaival) Szindbád nyelvi világába, hogy lényegében azt mondja ki, amit Szindbád is elmondhatott volna, ellenben József (1846-1927) ugyancsak hírlapíróként és műkrítikusként tevékenykedett, de tanárképző intézeti tanár is volt. írásai többek közt az Ellenőr-ben, a Nemzet-bm, Az Újság-bm és A Hét-ben láttok napvilágot.