Művészet a városban - Budapesti Negyed 32-33. (2001. nyár-ősz)
ESZMÉK A KÖZTEREKEN - NAGY ILDIKÓ Az emlékműszobrászat kezdetei Budapesten
tását, de egyben valamifajta ötvözési kísérletét is. Az írás pontos összefoglalása mindannak, amit a társadalom várt a leendő szobortól; már csak a művészt kellett megtalálni, aki mindezt megvalósítja. Etre pedig a pályázat látszott a legalkalmasabbnak. Amikor Ormós röpirata megjelent, PestBudán még csak egyetlen — a szó szoros értelmében vett — emlékmű állt: Plentzi tábornoké a budai várban. 2 Az 1849-ben, Buda ostromakor Pestet lövető, majd rövidesen az ostromban elesett osztrák tábornok és társai emlékművét az egész magyarság sérelmesnek érezte, de eltávolíttatni csak 1899-re sikerült. Bár az emlékművek állításának gondolata 1830-tól szinte folyamatosan napirenden volt 3 , a megvalósítást nagyon sok nehézség akadályozta. Első helyen állt a pénzhiány — ezen bukott meg Ferenczy István nagyszabású Mátyás-emlékmű tetve —, de ugyanilyen probléma volt a megfelelő művészek hiánya is. Hiszen amikor Tomori Anasztáz, nagyobb vagyont örökölvén, abból szobrokat akart állíttatni, nem talált olyan képzett mestereket, akik a köztéren álló, életnagyságú vagy azon felüli emlékmű szakmai kritériumait teljesíteni tudták volna. 4 Es végül: nem kedvezett a történelem sem. A forradalom és a szabadságharc idején természetszerűleg más gondok foglalkoztatták a közvéleményt. Az önkényuralmi korszak pedig egyenesen tiltotta a szoborállításokat, hiszen az avatási ünnepségek tüntetésekre adhattak volna alkalmat, mint ahogy 2 1852-ben állították fel o budai Szent György-téren Franz Bauer és Hans Gasser alkotását. 3 1830-ban, Kisfaludy Károly halála után azonnal megindult a gyűjtés emlékművére, amelyet a Városligeti tó egyik szigetén szerettek volna elhelyezni. Végül 1875-ben a Nemzeti Múzeum kertjében állították fel portréját, Ferenczy István alkotását. adtak is. így aztán például Berzsenyi Dániel portréját (szobrász Vay Miklós, 1860) csak hajnalban, titokban merték elhelyezni a Nemzeti Múzeum kertjében. József nádor szobrának felállítását pedig csak a kiegyezés után, 1869-re hagyta jóvá a király, bár a szobor 1860 óta Pesten volt. Az emlékművek állítása azonban 1860 után Pesten is egyre sürgetőbbé vált. Részben azért, mert minden nagyvárosban vannak ilyenek, hozzátartoznak a város fogalmához, másrészt azért, mert minden nemzet megtiszteli velük történelmének nagy alakjait, és a közelmúlt magyar tötténelme bővelkedett olyan személyiségekben, akiket a magyarság valóban tisztelt. A Széchenyi-emlékmű felállításának gondolata az 1860. április 10-ei akadémiai ülésen merült fel, tehát Széchenyi halála után két nappal. Leleplezésére 1880. május 23-án került sor. 5 A gondolat és a megvalósulás közt húsz év telt el: ez az idő a magyar szobrászat hőskora. A szobor történetében benne van a magyar emlékműszobrászat kezdeteinek minden nehézsége, megható igyekezete és groteszk ügyetlensége egyaránt. A pályázatot 1865-ben hirdették meg, mégpedig kizárólag magyar művészeknek. Magyarnak tekintették azt, aki „a magyar Szent Korona területén született, jelenleg bárhol lakó, vagy bár külföldön született, de Magyarországba honosuk és itt lakó" művész. Az volt az elképzelés, hogy külföldi művésznek csak akkor adják a megbí4 Mind Katona József pesti, mind Kisfaludy Sándor balatonfüredi szobrát, amelyeket lomori megrendelésére Czélkuti-Züllich Rudolf készített, felállításuk után rövidesen el kellett távolítani. s A szoborállítás történetét feldolgozza: Gerlóczy-Buday: Széchenyi István gróf szobrának leírása és története. Bp., 1895. Idézetek: passim.
