Művészet a városban - Budapesti Negyed 32-33. (2001. nyár-ősz)
MŰVÉSZEK ÉS POLGÁROK: TÁMOGATOTTAK ÉS TÁMOGATÓK - ERDEI GYÖNGYI Mozaikok a budapesti mecenatúra fénykorából 1901-1918
nyozása 1905-től vált folyamatossá, és a nyertesek közt több jeles, s akkor még igen fiatal művész neve is megtalálható. A festőművészek közül Gulácsy Lajos, Márffy Ödön, Nagy Zsigmond és Góth Móric kapta meg az elismerést, míg a szobrászok sorából Lányi I. Dezső, Vedres Márk és Moiret Ödön 27 neve jelzi a fővárosi polgári elit kvalitásérzékét és fogékonyságát a változó művészi formanyelv iránt. Külföldi tanulmányok folytatására kérte és kapta meg néhány művész a Ferencz József-díjat, a nag)' beruházási program idején (1909-1912 közt) pedig több alkalommal is küldött ki a tanács Nyugat-Európába, főként Németországba szakembereket technikai újdonságok és művészi alkotás o k t a n u 1 m á ny ozás á ra. Az ösztöndíjak különleges példája Márffy Ödöné, aki öt éven át élvezte a főváros támogatását. Márffy 18 éves korától dolgozott a főváros hivatalában, s a ranglétrán a „II. osztályú számvevőségi végrehajtó" címig jutott, amikor 1902-ben egyévi szabadságot és anyagi támogatást kért a tanácstól tervezett párizsi festészeti tanulmányainak megkezdésére. Kérvényében megemlítette, hogy egyik festménye a Nemzeti Szalon előző évi tárlatán igen kedvező fogadtatásban részesült, s hogy Párizsban a Julian 28 iskola látogatását tervezi. Márffy korábban az Országos Mintarajziskola növendéke volt, s kérelméhez volt tanára, Hegedűs László festőművész adott ajánlást. A szabadságot — közgyűlési jóvá27 Nagy Lajos: A Ferencz József koronázási jubileum-díj története. E.n. (kézirat), Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár 28 Az intézményt Rodolphe Julian francia festő 1868-ban alapította. Az iskola a korszak művészeti életének egyik fontos színterévé vált, s ifjú — köztük magyar — növendékeinek jelentős része itt hagyással — gyorsan engedélyezték, az anyagi támogatás, az „ösztöndíj" azonban a fővárosnál ekkor még szokatlan volt. A Képzőművészeti Bizottság csak kivételesen pártolta kérését „minden, a jövőre való következtetés nélkül", s azzal a feltétellel, hogy visszatérése után a fővárost egy alkotásával ajándékozza meg. A tanács megszavazta az 1200 kotonás támogatást, de indoklásában hangsúlyozta a gesztus kivételességét. Egy évvel később azonban Márffy Párizsból kérte szabadságának meghosszabbítását és „segélydíjának folytatólagos utalványozását". Levelében részletesen írt tanulmányairól, amelyeket először a Julian iskolában — Jean-Paul Laurens irányításával — folytatott, majd az Ecole des Beaux-Arts-ban, Cormon műtermében. Elkészült munkáiról is tájékoztatta a főváros vezetőit: főként aktokat rajzolt és festett, de „tájképstúdiumokat" is készített Párizsban és környékén. Művészi elképzeléseit, perspektíváit összegezve úgy vélte, „a klasszikus figurális művészet" mind teljesebb megközelítésére törekszik, amely az akadémiai képzés folytatását igényli. A kérvényhez néhány alkotását és tanárának ajánló sorait is mellékelte. A hivatalos kéréssel párhuzamosan Matuska Alajos alpolgármesterhez is levelet írt; a levélbői kitűnik, hogy egyik legfőbb támogatója az alpolgármester, akinek most is kéri pártfogását. 31 A támogatást ezúttal simán megszavazta a Képzőművészeti Bizottság, ismerkedett meg az új festői formanyelv elemeivel. 29 BFL IV. 1407/b. 1992/1902-VII.; 114148/1902-VII. so BFL IV. 1407/b. 1992/1902-VII.; 1 1 7520/1903-VII. 3i BFL IV. 1407/b. 1992/1902-VII.; 1 17520/1903-VII.