Művészet a városban - Budapesti Negyed 32-33. (2001. nyár-ősz)

MŰVÉSZEK ÉS POLGÁROK: TÁMOGATOTTAK ÉS TÁMOGATÓK - ERDEI GYÖNGYI Mozaikok a budapesti mecenatúra fénykorából 1901-1918

nyozása 1905-től vált folyamatossá, és a nyertesek közt több jeles, s akkor még igen fiatal művész neve is megtalálható. A festő­művészek közül Gulácsy Lajos, Márffy Ödön, Nagy Zsigmond és Góth Móric kap­ta meg az elismerést, míg a szobrászok so­rából Lányi I. Dezső, Vedres Márk és Moiret Ödön 27 neve jelzi a fővárosi polgári elit kvalitásérzékét és fogékonyságát a vál­tozó művészi formanyelv iránt. Külföldi tanulmányok folytatására kérte és kapta meg néhány művész a Ferencz Jó­zsef-díjat, a nag)' beruházási program ide­jén (1909-1912 közt) pedig több alkalom­mal is küldött ki a tanács Nyugat-Euró­pába, főként Németországba szakembere­ket technikai újdonságok és művészi alko­tás o k t a n u 1 m á ny ozás á ra. Az ösztöndíjak különleges példája Márffy Ödöné, aki öt éven át élvezte a fővá­ros támogatását. Márffy 18 éves korától dolgozott a főváros hivatalában, s a ranglét­rán a „II. osztályú számvevőségi végrehaj­tó" címig jutott, amikor 1902-ben egyévi szabadságot és anyagi támogatást kért a ta­nácstól tervezett párizsi festészeti tanul­mányainak megkezdésére. Kérvényében megemlítette, hogy egyik festménye a Nemzeti Szalon előző évi tárlatán igen kedvező fogadtatásban részesült, s hogy Párizsban a Julian 28 iskola látogatását terve­zi. Márffy korábban az Országos Mintarajz­iskola növendéke volt, s kérelméhez volt tanára, Hegedűs László festőművész adott ajánlást. A szabadságot — közgyűlési jóvá­27 Nagy Lajos: A Ferencz József koronázási jubileum-díj története. E.n. (kézirat), Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár 28 Az intézményt Rodolphe Julian francia festő 1868-ban alapította. Az iskola a korszak művészeti életének egyik fontos színterévé vált, s ifjú — köztük magyar — növendékeinek jelentős része itt hagyással — gyorsan engedélyezték, az anyagi támogatás, az „ösztöndíj" azonban a fővárosnál ekkor még szokatlan volt. A Képzőművészeti Bizottság csak kivétele­sen pártolta kérését „minden, a jövőre való következtetés nélkül", s azzal a feltétellel, hogy visszatérése után a fővárost egy alko­tásával ajándékozza meg. A tanács megsza­vazta az 1200 kotonás támogatást, de in­doklásában hangsúlyozta a gesztus kivéte­lességét. Egy évvel később azonban Márffy Pá­rizsból kérte szabadságának meghosszabbí­tását és „segélydíjának folytatólagos utal­ványozását". Levelében részletesen írt tanulmányairól, amelyeket először a Julian iskolában — Jean-Paul Laurens irányításá­val — folytatott, majd az Ecole des Beaux-Arts-ban, Cormon műtermében. Elkészült munkáiról is tájékoztatta a fő­város vezetőit: főként aktokat rajzolt és festett, de „tájképstúdiumokat" is készí­tett Párizsban és környékén. Művészi el­képzeléseit, perspektíváit összegezve úgy vélte, „a klasszikus figurális művészet" mind teljesebb megközelítésére törekszik, amely az akadémiai képzés folytatását igényli. A kérvényhez néhány alkotását és tanárának ajánló sorait is mellékelte. A hi­vatalos kéréssel párhuzamosan Matuska Alajos alpolgármesterhez is levelet írt; a le­vélbői kitűnik, hogy egyik legfőbb támoga­tója az alpolgármester, akinek most is kéri pártfogását. 31 A támogatást ezúttal simán megszavazta a Képzőművészeti Bizottság, ismerkedett meg az új festői formanyelv elemeivel. 29 BFL IV. 1407/b. 1992/1902-VII.; 114148/1902-VII. so BFL IV. 1407/b. 1992/1902-VII.; 1 1 7520/1903-VII. 3i BFL IV. 1407/b. 1992/1902-VII.; 1 17520/1903-VII.

Next

/
Oldalképek
Tartalom