Művészet a városban - Budapesti Negyed 32-33. (2001. nyár-ősz)

MŰVÉSZEK ÉS POLGÁROK: TÁMOGATOTTAK ÉS TÁMOGATÓK - SZVOBODA DOMÁNSZKY GABRIELLA A Pesti Műegylet története

ni (2000 ft.) című műveket. Madarász mellett Ligeti Antal is kitart itt. Es a Műegylete az érdem, hogy az ő 1865-ös márciusi tárlatán mutatkozik be egy ismeretlen fiatal mester, Munkácsy Mihály (1844-1900), aki Magyar élei'kép című (100 ft.) alkotását küldte haza Bécsből. A kép olvasó parasztokat ábrázol, a kritika szerint kevés elevenség van benne, de a rendezőségnek tetszett, első helyen állították ki, és megvették. Ám a fiatal művész támogatását már a Képzőművészeti Társulat vállalta fel. Az újabb „magyar" szervezet támogatása a sajtó egyöntetű véleménye szerint hazafias kötelesség. A belépők számának gyarapodásából arra lehet következtetni, hogy a hangulat ugyanolyan, mint volt a Műegylet megalakulásakor, vagyis sikerült ismét politikai jelentőséget adni egy művészeti intézménynek. Az induló 13. évad, az 1865-ös az utolsó a Magyarországi Műegylet történetében. Bemutatták Liezenmayer TliiiringeniErzsébet II. Endre leánya Marburgban 1235-ben, 4 évvel holta után a szentek sorába felvétetik, mely alkalommal II. Fridiik német császár a halottat saját koronájával megkoronázza (1500 ft.) című alkotását, amelynek témaválasztása példaszerű, olyan egyetemes érdekességű jelenet, amelynek magyar vonatkozása van. Az érdeklődést fokozza, hogy művével a fiatal mester 1863-ban a müncheni festőakadémián több száz pályázó előtt elnyerte a történelmi pályadíjat. Bár a tárlatok darabszámai még ebben az évben is tekintélyesek, a közönség mégis részvétlen, a Diana fürdőbeli termek üresek, a „kopottas lépcsőkön" kevesen járnak. A Magyarországi Műegylet minden nemzeties küldetéstől megfosztva, kiüresedve érdektelenné vált. Utolsó tárlatuk eljutott a 95. tételszámig, de semmi különöset nem mutatott be. Októberre készült el az 1864. évi műlap: Engerth Vilmos (1818 L-1884) kőrajza id. Marko Károly Aratási jeleneté-rőf, amellyel megvalósult az első tájkép-műlap. A Magyarországi Műegylet működése 1866-tól megszűnt, megmaradt tagságát és vagyonát a Képzőművészeti Társulat vette át 1868-ban. Tanulságos, hogy a magyar erők kizárólagos támogatására alakult Társulat ugyanekkor a Műegylet gyakorlatát is kénytelen átvenni, amennyiben kiállításaikhoz a „...színvonal emelése érdekében a külföldi művészet kiváló képviselőit..." igyekeznek megnyerni. így minden újra kezdődik, és a Társulat működése körül is szaporodnak a viták. Azok ugyanis, akik mindig a külföldi kiállítók ellen lármáztak, nem hajlandók tekintetbe venni a realitásokat és azt, hogy az önállóvá vált művészet nem irányítható a politika céljai szerint. A Képzőművészeti Társulat fejlődése a kiegyezés után nagy lendületet kapott, és minden erővel állami intézménnyé kívánt alakulni. De az alkotmány helyreállítása után létrejött a Vallás és Közoktatási Minisztérium a megfelelő szakosztályokkal. Rövidesen kiderült, hogy a minisztérium több területen párhuzamosan működik az addig hézagpótló Képzőművészeti Társulattal, ami látens hegemóniaharcot eredményezett köztük. Az 1871-ben megalakult Országos Képzőművészeti Tanács (a kultuszminiszter tanácsadó testülete, amely még a 20. század első évtizedeiben is működött) egyik fontos feladata volt a nagyon tisztelt Képzőművészeti Társulat, az