Művészet a városban - Budapesti Negyed 32-33. (2001. nyár-ősz)

MŰVÉSZEK ÉS POLGÁROK: TÁMOGATOTTAK ÉS TÁMOGATÓK - SZVOBODA DOMÁNSZKY GABRIELLA A Pesti Műegylet története

Az újrakezdés A Pesti Műegylet munkálkodása 1848 tavaszán megszakadt. A korszakos események következtében mind a vezetőség, mind a művészgárda jórészt széthullott, elveszett, fogságba került vagy emigrációban várt jobb időkre. De az itthon maradottak 1850 áprilisában megjelentették az első kiállítási felhívást a Hölgyfutár-bzw. Júniusban megnyílt a bécsi akadémiai tárlat, ugyanakkor megalakult az Akadémiától független Osterreichishe Kunstverein, és ettől kezdve rivalizál a régebbi „Beförderung.." egyesülettel. Az üj bécsi fórum a magyar mesterek kiállítási lehetőségeit is bővíti, de a császárvárosban való megjelenés már nem olyan abszolút jelentőségű, mint korábban. Bécs a következő évtizedben elveszti a régió művészetében betöltött hegemóniáját, jelentőségét München, Düsseldorf és Párizs veszi át. Pest lassan feléled. Nyitnak a színházak, az iskolák, Marastoni azonnal nekilát akadémiáján az oktatásnak. A Pesti Műegylet mindenekelőtt a vezetőséget igyekszik pótolni. Miután Fáy András visszavonult a közélettől, a nagytekintélyű politikust és műpártolót, Ürményi Ferencet választották elnökké, akitől rövidesen, 1853-ban gróf Andrássy Manó iparmágnás, a magyar művészeti élet meghatározó személyisége veszi át a tisztet. Alelnökök Kubinyi Ágoston és Prónay Gábor báró. A számadások elvégzése után kiderült, hogy a szabadságharc előtti tőke maradékával némi haszon is jelentkezett, a jövő tehát biztosított, a Pesti Műegylet megkezdheti működésének második korszakát. Az abszolutizmus első éveiben az egyesületi élet egyedülálló jelentőségű, mert a legtöbb közéleti fórum, például a Tudományos Akadémia is szünetelteti üléseit. A nyilvános kiállításokat, nagygyűléseket rendező művészeti intézmény küldetésszerűén ébren tartja a reményt. Az 1851. július 9-én megnyílt első tárlaton a érdeklődés nagy és folyamatos, a vezetőség vásárlásokat és megrendeléseket remél, mert mint a Remény írja, „...igaz, hogy sokak pénzviszonyai szűkösebbek, de mások megszedték magukat." A rendezés továbbra is Kiss Bálint feladata, segítője Ritter Sándor. A későbbiekben erősödik a bizottsági munka, a személyhez köthető rendezésnek nincs nyoma. A tárlat összeállítása az előző évtizedben megszokottakéhoz hasonló, ám olyan rendkívüli kompozíció, mint az újonnan felbukkanó tehetség, Orlai Petrics Soma (18221880) //. Lajos holttestének feltalálása című műve, azelőtt nem mutatkozott. A szimbólumként értelmezett kép megrendítő siker, amely irányt ad a következő évtizedek históriai festészetének. Változás, hogy az itt élő külföldieket nem sorolják automatikusan a hazaiakhoz. A kilenc vásárlásra kiválasztott mű javarésze nem magyar, ami ismét felszítja a negyvenes évek feszültségeit: „A Műegylet ismét vásárol, de elfogult a külföld javára!" A kiállítás egész ideje alatt állandóan érkeztek a képek, és ez arra indította a rendezőséget, hogy meggondolja az évenkénti egyetlen nagy tárlat helyett csekélyebb műszámó, de folyamatos kiállítások rendezését, a frissen alakult Osterreichische Kunst verein példájára.