Művészet a városban - Budapesti Negyed 32-33. (2001. nyár-ősz)

MŰVÉSZETI KÖZPONTOK, MŰVÉSZNEGYEDEK - HADIK ANDRÁS Műteremlakások, műtermes villák, művésztelepek Budapesten

irodájában dolgozott. Első sikere a pályázat útján elnyert Batthyány-sírcmlék. Fő müvei közé tartozik a Műcsarnok és Szépművészeti Múzeum épülete (1900-1906), és a Millenniumi emlékmű arcbitektúrája. 1880 és 1902 között az Iparművészeti Iskola tanára volt. Festőként 1880-tól állított ki. Irodalom: Gábor Eszter és Verő Mária (szerk.): Schikedanz Albert. Ezredévi'emlék'művekmű/tnak és jövőnek. Kiállítási katalógus, 1996. Schulek Frigyes (1841-1919); a magyar későhistorizmus egyik legjelentősebb alakja. Bécsben tanult van der Nüllnél, Siccardsburgnál és Friedrich Schmidtnél. 1870-től SteindI Imre irodájában dolgozott. Főbb művei: a budavári Mátyás-templom restaurálása, átépítése (1873-96), a Maiászbástya (1895-1903), a János-hegyi kilátó, stb. 1903-191 1 között a budapesti Műegyetem tanára volt, a Műemlékek Országos Bizottságának építészeként számos műemléket restaurált. Sidló Ferenc (1882-1953); szobrász, Bécsben Münchenben és Rómában tanult, egy ideig a gödöllői művésztelepen dolgozott. Gyűjteményes kiállítása volt a Ernst Múzeumban. Legismertebb munkája a székesfehérvári Szent István-szobor. Stróbl Alajos (1856-1926); szobrász, a korszak kiemelkedő mestere, 1876 és 1880 között Bécsben tanult. Legismertebb alkotásai Arany János a Nemzeti Múzeum előtt (1886-93), Szent István a Halászbástyánál (1893-1906), Mátyás kút a királyi palotánál (1904-1906) és Széchenyi István Szegeden (1910). Szécsi (Sefcsik) Antal (1856-1904); a bécsi akadémián E. Hellmer növendéke volt. Főleg portrékat készített, de részt vett az Országház és a Vigadó díszítésében. Legismertebb munkája Baross Gábor szobra. Szentgyörgyi István (1881-1938); szobrász, tanulmányait az Iparművészeti Iskolában és Brüsszelben végezte. Főleg portrékat és aktokat mintázott. Köztéri szobrai a két világháború közt készültek. Legismertebb munkái: Petőfi-szobor, Kiskőrös (1916), Harmickettesek emlékműve, Budapest (1933). stb. Tarján Huber Oszkár (1875-1933); ötvös és szobrász, az Iparművészeti Iskolában, Münchenben, majd Párizsban Lalique-nál tanult. Főleg egyházművészeti tárgyakat készített, illetve érmeket, kisplasztikákat. Hódmezővásárhelyen Endre Béla baráti köréhez tartozott. Teles (Telsch) Ede (1872-1948); Bécsben végezte tanulmányait Zumbusch növendékeként. Legismertebb köztéri szobrai: Vörösmarty (Kallós Edével, 1908), Szent László (1911) a Millenniumi emlékművön és a kecskeméti Kossuth-emlékmű. Kiváló érmész volt. Tölgyessy Artúr (1853-1920); Bécsben és Münchenben tanult. Főleg alföldi és balatoni tájképeket festett. Vágó József ( 1877-1947) ; Budapesten végzett, egy ideig Lechner Ödönnel, Alpár Ignáccal és Quittner Zsigmonddal dolgozott, majd 1902-191 l-ig testvérével, Lászlóval. 1919-ben Olaszországba, majd Franciaországba emigrált. Vágó László (1875-1933); elsősorban városrendezési tervei és színházépítkezései jelentősek. Legismertebb munkája a Zsidó Múzeum és a Hősök temploma (1931). A Vágó testvérek közös munkái közül említhetjük a Visegrádi u. 17 és a