Művészet a városban - Budapesti Negyed 32-33. (2001. nyár-ősz)

DOKUMENTUMOK - SZÉP ERNŐ Fiatal szobrász

Várjunk, könyörgöm. Tolakodó mód megkérdeztem Mészáros László fiatal művészt, pótolta-e valaki a szivében azt a belyt, ahonnan az a lehunyt szemű kispesti leány kivonult? 0 igen. Van uj leány, van, aki szereti. Irodista, százhúsz pengőt keres havonta. Csak addig, mig ő (Laei) boldogul és magához veszi, az egész életre. — Hogy szeretik egymást? ... várnak? — Nem. Egészen szeretjük egymást. — Mióta? — Tavaly óta, nemsokára kezdtük, ahogy összetalálkoztunk. Mint a láng, ugy repked a szó a Mészáros László meggyszin ajkairól, vizes fogai közül. Oly elfogult lettem ... a széken a kalapja felett ott hever a fiatal szobrásznak a két kimosott svédutánzat keztyüje. — Lám, milyen elegáns keztyüje van. — Van. Muszáj kérem reprezentálni. Újság, 1929. június 16., vasárnap