Művészet a városban - Budapesti Negyed 32-33. (2001. nyár-ősz)

DOKUMENTUMOK - HERMAN LIPÓT A művészasztal

Fényest. Fényes szobája azonban zárva volt, s a művész nem felelt Pólya kiabálására. A lovas festő leszállt paripájáról és elindult a ház felé, hogy bemenjen Fényeshez. Ekkor széthúzódott az ablakok alatt levő bokor és a nyílásban megjelent Púpos Marcsa közismert képe. Púpos Marcsa cigánymodell volt s egyben ő gondoskodott arról, hogy a művésztelepnek, a sok férfi látogató mellett, női látogatói is legyenek. Egy ilyen „látogatót" kalauzolt aznap Fényeshez, aki rögtön bezárkózott a leánnyal, festeni kezdte s ezért nem válaszolt Pólya kiáltozásaira. Púpos Marcsa nem akarta, hogy Pólya megzavarja Fényes és a vendég hölgy bizalmas tète-a-tète-jét s ezért így tartotta vissza Pólyát: — Fényes úrnak öröme van. Ez azután szállóige lett a szolnoki művésztelepen." A „tarka" másnap megjelent és beteljesedett Pólya bosszúja. Ernst a törzsasztalnál rendszerint nagyon csendesen ült. Odahozatta a legnagyobb terjedelmű külföldi lapokat, mert azoktól eltakarva édesdeden szundikált, amint ezt Vadász Miklós meg is rajzolta. A rajzot hosszú ideig őrizte az Ernst Múzeum. És egy másik történelmi ábrázolatot is. Ez egy Casino de Paris mulatóbcli szeparét ábrázol, ahova egyszer benéztünk, s a következő jelenetet láttuk: Pali bácsi jupiteri nyugalommal bő vacsorát fogyaszt, mellette ül La Belle Ferero, a híres elzászi táncosnő, vele szemközt Papszi az asztalterítőre egy templomtetvet rajzol, s mellette Ernst bóbiskol félrebillent fejjel. Ez volt egyike ama híres „dorbézolásoknak", amelyekről kaján legendákat költött a nyárspolgári felháborodás.