Művészet a városban - Budapesti Negyed 32-33. (2001. nyár-ősz)

DOKUMENTUMOK - Az írók es Művészek Társaságának párizsi kirándulása 1883-ban

száz gondola lebegett a vizén, s óriási nagy bárkák ezer szines lampionnal megvilágítva úszkáltak le s fel. A bárkákon zenekarok voltak elhelyezve, s azok a legszebb olasz népdalokat játszották. Alajd énekesek dalai hangzottak fel a gondolákról, a távolban tűzijáték fénye sziporkázott, s az egész tündéri jelenetre halvány villanyfény szórt világot. Künt a partokon és tereken hullámzott a népáradat, a Mark-tér óriás tömegű népével impozáns látványt nyújtott. A velenczei rokonszenves és örökre emlékezetes fényes fogadtatás előkészítésében a főérdem Signor Gallir, a „Tempo" czimü tekintélyes lap szerkesztőjét illeti, ki egyszersmind városi képviselő. Nagy részük volt továbbá báró Catanei polgármesternek, Jaddia és Alegri lovagoknak, Roger Jenő urnák (Helfy képviselő mostoha fia), a képzőművészetek akadémiája, a művészek klubja titkárának és még számos lelkes férfinak, kiknek társaságunk hálával tartozik. Julius 9-én reggel bucsut vettünk Velenczétől s folytattuk utunkat Turin felé. Délben Milánóba érkeztünk, hol három órai pihenés volt előírva. Elég idő, hogy a város legfőbb nevezetességeit, a hires dom-ot megtekintsék az utazók, s körsétát tegyenek a szép és tiszta városban. Egészen beesteledett, midőn Turinba megérkeztünk. Programm szerint itt két éjjeli s egy egész napi tartózkodás volt előírva. A másnap délelőttet a hajdani királyi város nevezetességeinek megtekintésével töltötték el az utasok, 11 órakor pedig, három csoportban, Kossuth Lajos látogatására indultunk. És alkalma nyilt mindenkinek szinről-szinre láthatni őt, s kezet szorítani vele, Magyarország egykori kormányzójával, a nag)' idők nagy alakjával. A nagy száműzött a legnagyobb előzékenységgel fogadott mindnyájunkat, sokakkal szót váltott, beszélt, kérdezősködött. Estére pedig újból meghívott bennünket. Elmentünk, s ekkor szívélyes fogadtatáson kivül vendégszeretetét is élvezhettük. Az egész estély alatt fáradhatatlanul köztünk volt, velünk foglalkozott, visszaemlékezéseket mondva a múltról, epizódokat beszélve az azóta eltöltött időről. Éjfélkor váltunk el tőle, a nagytól, az örökre feledhetetlentől. Kérő szózatunkra megígérte, hogy legújabb fényképét megküldi. És igéretét beváltotta, pár hét múlva minden látogatója megkapta szép arczképét, melyre ő sajátkezőleg írta fel ugy a maga nevét, mint az illető tulajdonos nevét, ekként örökbecsű emlékké tévén az arczképét (...). Turinból július 11-én reggel indultunk tovább, hogy megállás nélkül, a főczélt elérhessük. És 24 órai utazás után szerencsésen megérkeztünk Parisba. (...) Modane határvárosnál átszálltunk az olasz vasúttársaság vonatáról a már reánk várakozó franczia külön vonatra, mely páratlan kényelemmel és előzékeny figyelemmel volt összeállítva. Itt várakozott reánk Saissy Amadé barátunk, ki Budapesten részt vett a rendező bizottság munkálatai-