Művészet a városban - Budapesti Negyed 32-33. (2001. nyár-ősz)

ESZMÉK A KÖZTEREKEN - PÓTÓ JÁNOS Rendszerváltások és műemlékek

názási palástban feszített Szent Istvánnal átellenben.) A Horthy-korszak tehát könnyen málló plakátokon ós gipszeken kívül semmi „maradandót" nem örökölt a tanácsköztársaságtól, így rombolnia sem volt mit; ugyanakkor felvállalta a dualizmus szimbólumkészletét, s a saját, direkten politizáló emlékművei tömegével „gazdagította" a köztereket. A két világháború közt csaknem másfél száz szobrot állítottak fel Budapesten, s ezeknek immár több mint a fele sorolható a történeti-politikai emlékművek közé. Legnagyobb csoportjukat természetesen az I. világháborús hősi emlékművek alkotják. Szinte minden kerület megalkotta a maga helyi hősi emlékét, ugyanakkor egy sor társadalmi és foglalkozási csoport is a maga országos emlékművét (tiszti hősi emlék, postások hősi emléke, MAV hősi emlék, tüzérek hősi emlékműve stb.). 1917-ben ugyanis belügyminiszteri rendelet kötelezte az önkormányzatokat I. világháborús hősi emlékművek állítására, 1925-től pedig központi „ideológiai zsűri", a Hősi Emlékművek Bíráló Bizottsága ügyelt helyes politikai mondanivalójukra. Nem a véletlen mőve tehát, hogy az országban százszámra felállított emlékművek formailag oly hasonlóak, s tartalmi, politikai üzenetük is azonos: látszólag csupán az I. világháború halottainak, valójában — feliratukban kimondva vagy csak szimbolikusan jelezve — „az ezeréves határokért" elhunytaknak állítottak emléket. (Ez volt a felirata a központi I. világháborús emlékműnek, a Millenniumi emlékmű előtt 1929-ben felavatott Nemzeti Hősök Országos Emlékkövének.) Az I. világháborús hősi emlékművek tehát kegyeleti jellegükön túl a Horthykorszak politikai irredentizmusának kimondott vagy látens hirdetői is voltak. A korszak politikai ideológiájának központi eleme, az irredentizmus, nem csupán ilyen közvetett, hanem direkt formában is megjelent a budapesti emlékműveken. Már fél évvel a trianoni béke után felavatták a Szabadság téren az irredenta szobrokat, 1928-ban ugyanitt a Horthy-korszak revíziós szimbólumkészletének szinte minden elemét felvonultató Ereklyés Országzászlót, 1932-ben ugyanitt a Magyar Fájdalom szobrát stb. Az Ereklyés Országzászló talapzatán például a következő feliratok álltak: „A mi országunk a Kárpátok országa, Nagy-Magyarország. 896-ban alapította Árpád fejedelem, fennmarad a világ végezetéig"; Magyar Hiszekegy; „Jövő nagyságunk alapját múltunk nagyjai rakták le"; „

Hungary's Place in the Sun" (Alagyarország helye a nap alatt — Lord Rothermere 1927. június 21-ei, Daily Mail-hc\\ cikkének címe); „/ tratt

ati di pace non sono elemi" (A békeszerződések nem örökérvényűek Mussolini kijelentése a római szenátus 1928. június 5-ei ülésén). De Trianonra emlékeztetett a zászlórúd csúcsán lévő esküre emelt kéz (Horthy jobb keze) és az örökké félárbocra eresztett lobogó is. A [közel]múltat végképp eltörölni... (1945) Alagyarország 1945 utáni történelmében háromszor változott meg a politikai rendszer. Először 1945-ben, amikor a Horthykorszakot, illetőleg a rövid életű Szálasirezsimet demokratikus koalíció váltotta