Művészet a városban - Budapesti Negyed 32-33. (2001. nyár-ősz)
ESZMÉK A KÖZTEREKEN - NAGY ILDIKÓ Az emlékműszobrászat kezdetei Budapesten
Úgy tűnt, Huszár Adolf személyében a közönség, a szakmai és a hivatalos körök is megtalálták azt a hőn óhajtott szobrászt, aki teljesíteni fogja az eljövendő nagy feladatokat. Ami nem sikerült a nagytehetségű, de alkalmazkodni nem tudó Izsónak vagy a kevésbé invenciózus, de nagyon képzett Vay Miklósnak, azt Huszár azonnal megkapta. Siker, támogatás, megbízások özöne. Mintha még a kritikusok is félretennék rigorózus elveiket, és patetikus szavakra fakadnak. „Egy addig nem ismert... kész művész hullott a nemzet ölébe" — írja Pasteiner Gyula, a művészettörténeti tanszék első professzora az Eötvös-szobor pályázatára emlékezve. 10 Keleti Gusztáv pedig „Deák Ferencz szobráról" című akadémiai székfoglalójában szinte sugallja a következő szoborpályázat végeredményét. Még javában folytak a munkálatok a Széchenyi,- az Eötvös- és a Petőfi-szobron (Izsó halála után Pluszár Adolf kapta feladatul a befejezését), amikor meghalt Deák Ferenc. Tisza Kálmán miniszterelnök azonnal törvényjavaslatot nyújtott be „méltó emlékszobor" felállítására. A Deákszobor létesítését az 1876. évi III. törvénycikk mondta ki. Az azonnal meginduló országos gyűjtés olyan eredményes, hogy másfél év alatt 140 000 Ft gyűlt össze (az Eötvös-szobor teljes költsége 40 000 Ft volt), és kiírták a nemzetközi pályázatot. 1878. december 4-én, a pályaművek beérkezése után, de még az elbírálás előtt tartotta meg Keleti Gusztáv a fent említett székfoglalót." Ez tehát már a második nagy szobrászat-elméleti összegzés, miközben Budapesten még mindig csak egyetlen emío Pasteiner Gyula: A magyar szobrászat, lm Budapesti Szemle, 1883.79. sz. 355. old. lékmű áll ténylegesen: József nádoré (és persze Hentzi tábornoké). Keleti tanulmánya azonban már gyökeresen más elveket rögzít, mint 15 évvel korábban Ormósé. Az ő írása a klasszicizmus és a romantika elveiből leszűrt nézetek összevonásával a historizmus korai szakaszát képviselte, Keleti pedig már az érett historizmus elveit és dilemmáit fejtette ki. Ha Ormós írása egyensúlyteremtési kísérlet az eszményítés és a „realismus" között, akkor Keleti ezt az egyensúlyt az „eszményi" irányába billenti. Ez azonban már nem a klasszicizmus, hanem a historizmus eszményítő szellemében történik. Bár a pályázat nemzetközi, Keleti érezteti, hog>' egy külföldi művésznek nem sok esélye lehet. „Arra, hogy egy művész valóban nemzeti műemléket alkothasson, e nemzet talajából kell fakadni az ő kedélye, az ő eszménye, az ő lelkesedése virágainak." A klasszicizmus nemzetköziségével szemben a historizmus irányainak hangsúlyozottan nemzeti volta tűnik itt elő, és ezzel együtt az individualitás igénye is, ami oly sok gondot okoz majd a művészeknek. Az „általános emberi" eszményével szemben a „nemzeti" hangsúlyozása sok új, megoldatlan — megoldhatatlan — problémát hoz majd. Keleti kifejti, hogy a szobrászat helyzete igen nehéz, mert az „eszmény fénykörébe" kell vonnia azt, „amit a reális élet köréből kiemelve talapzatára állít". „Az eszményítés életeleme és főcélja." A szobrászat számára változatlanul érvényben vannak a „régi műelvek": „amit megragad, azt isteníti". „Legfőbb törvénye antik értelemben n Keleti Gusztáv: Deák Ferencz szobráról. In: K.G., i. m., 427-469. old. Idézetek: passim.
