Művészet a városban - Budapesti Negyed 32-33. (2001. nyár-ősz)
ESZMÉK A KÖZTEREKEN - NAGY ILDIKÓ Az emlékműszobrászat kezdetei Budapesten
Sorra hirdetik meg a pályázatokat, adják a megbízásokat, hiszen sorra halnak meg eg)' nagy történelmi korszak valóban nagy emberei, és a lassan silányodó utókor nemcsak tisztelettel, hanem némi nosztalgiával is tekint rájuk. Pályázat nélkül egyedül Izsó Miklós kapott megbízást, mégpedig a Petőfi-szoborra 1871-ben, közvetlenül a szoborbizottságtól. Ez némi elégtétel lehetett számára a Széchenyi-terv kudarcáért. A szoborállítások terek kialakítását, térrendezéseket tesznek szükségessé. A középületek, tétek, szobrok egyszerre születnek, alapjaiban ekkor formálódik ki a Belvárosnak az a képe, amelyet ma ismerünk. A Petőfi-szobor helyét többször is módosítják, míg véglegesen határoznak. A Széchenyi-szobrot először a Lánchíd-tér közepére tervezik, arccal a Duna felé, de engedve a „közóhajnak" — már készülés közben —, eldöntik, hogy az Akadémia elé helyezik. Ezzel együtt az is eldőlt, hogy a tér túloldalán, a Stein-palota előtt, egy másik emlékművet helyeznek majd el. (A kettő között, a koronázási domb elbontásával Ferenc József majdani lovasszobrának helyét jelölték ki, de az emlékmű sosem valósult meg.) A Széchenyi-szobor elhelyezése tehát automatikusan megteremtette a helyet egy következő emlékmű számára. Ez Eötvös József szobra lett. Felállítását Pest városa kezdeményezte, és egy nagyobb összeggel el is indította a gyűjtést. Bár eredetileg Eötvös egykori lakóháza közelében, az Erzsébet-téren akarták felállítani, a tervet rövidesen elvetették, és a Duna-korzón, a tervezett Széchenyi- és Petőfi-szobor vo6 Liber Endre: Budapest szobrai és emléktáblái. Bp., 1934. A munka a 161-165. oldalon ismerteti a szobor történetét. Idézetek: passim. nalába illesztették, kialakítva ezzel a ma is látható képet (a szobrokat környező épületek természetesen megváltoztak). A teret egyidejűleg elnevezték Eötvös-térnek, és kiírták a jeligés pályázatot (1873), amelyen külföldi művészek is részt vehettek. A beérkezett hat pályamű szerzőit csak részben tudjuk azonosítani, az eredeti szobrok pedig megsemmisültek vagy lappanganak. A Magyarország és a Nagyvilág azonban Elischer Lajos rajza nyomán közölte mind a hat mintát, így fogalmat alkothatunk a tervekről. 7 Pia leszámítjuk, hogy a rajz eleve torzít, akkor is csak csodálkozhatunk azon, hogy a kilenc tagú szűkebb bíráló bizottságnak — Keleti Gusztáv, Pulszky Fetcnc, Ráth György, Ybl Miklós, Lipthay Béla, Lónyay Menyhért, Plenszlmann Imre, Ipolyi Arnold, Arany László — micsoda bátorsága és bizalma lehetett, hogy ezek alapján kiadta Huszár Adolfnak (jobbról a második terv) az első díjat, majd később a megbízást is. Annál inkább csodálhatjuk ezt, mert a lapok nemcsak gúnyos, hanem egyenesen goromba megjegyzésekkel is illették a beérkezett pályaterveket. A nehézséget két fő kérdés jelentette a művészeknek. Az egyik az, hogy mit emeljenek ki Eötvös sokrétű tevékenységéből (író, bölcselő, tudós, államférfi), a másik pedig, hogy milyen „életmozzanatban" és testtartásban ábrázolják, hogy az „illedelmes magatartás és állás" növelje „az alak nemességét". Erre vonatkozóan támpontot adhatott Ormós Zsigmond tanulmánya, 8 amelyben megírra, hogy a különböző testhelyzetek és testtartások milyen személyiségek7 Magyarország és a Nagyvilág. 1874.6. sz. 8 Lásd az 1. sz. jegyzetet.
