Művészet a városban - Budapesti Negyed 32-33. (2001. nyár-ősz)

MŰVÉSZEK ÉS POLGÁROK: TÁMOGATOTTAK ÉS TÁMOGATÓK - MRAVIK LÁSZLÓ Budapest műgyűjteményei a két világháború között

„Igen sokan mulattak azon, hogy pénzét « értéke len kacat

okra» herdálja el. " Derkovits Gyula: Mészárszék 1930 Neményi Bertalan gyűjteménye 1945-ben szovjet hadizsákmány lett persze igazi franciák is, például Rouault. S következetes lévén, a nagy magyar „széllelbéleltek" első nagy hazai gyűjteményét is ő hozta létre, egész sor Gulácsy-, Csontváry-, Derkovits-festményből és -rajzból; de nem becsülte le a régebbieket sem, Székely Bertalantól Ferenczy Károlyig ívelő magyar képeiben a tiszta formákat, a tárgyilagosságot méltányolta. A nehéz körülmények közt élő, de zseniális Nagy Balogh János életművének közel negyedét ő egyedül vette meg. Neményi Bertalan külföldi mestereinek műtárgyait — még az osztrákokat is — döntő részben kiváló berlini műkereskedőknél vásárolta. A legmodernebb egyetemes irányzatok értékének felismerésében is méltó társa lehetett volna Majovszkynak. Ténykedése kevéssé ismert hazánkban. Az értelmiség A két világháború közti jövedelmi viszonyok lehetővé tették, hogy az értelmiségiek viszonylag szélesebb rétege is szert tehessen kisebb gyűjteményekre. Azt persze nehéz eldönteni, hogy hol végződik az igényes lakásberendezés, és hol kezdődik az olyan tárgyak együttese, amely már műgyűjteménynek tekinthető. Ennek megállapításánál alighanem mindig szerepet fog játszani a történész megítélése. A magam részéről úgy vélem, hogy három műtárgy is alkothat műgyűjteményt, ha ezek megszerzése a szerzeményező tudatos, művészeti szempontú választásán alapul, de viszonylag sok művészinek nevezhető tárgy sem tekinthető annak, ha azok csupán belsőépítészeti elképzelések megvalósítását