Művészet a városban - Budapesti Negyed 32-33. (2001. nyár-ősz)
MŰVÉSZEK ÉS POLGÁROK: TÁMOGATOTTAK ÉS TÁMOGATÓK - MRAVIK LÁSZLÓ Budapest műgyűjteményei a két világháború között
szoborgyűjreménye viszont egészen más világ: gótikus német, francia és magyar faszobrokból, itáliai reneszánsz és barokk kisbronzokból állt. Kohner Adolf tulajdonában volt a 19-20. századi magyar mesterek egyik legfőbb magyar gyűjteménye, méghozzá nagy részük a festőktől került a gyűjtőhöz. Kohner a századforduló körüli évektől haláláig az egyik legnagyobb magyar mecénás volt, s több híres művet a magyar múzeumoknak ajándékozott (például Szinyei Merse Pál Pacsirtáját). Javarészt az ő pénzén jött létre és működött a szolnoki művésztelep. De a kultúra más ágait is bőkezűen támogatta, s részt vett a zsidó szociális intézmények munkájában is. Ez a kiváló ember sem tudott azonban kitérni azok elől a nehézségek elől, amelyek a történelmi arisztokrácia családi gyűjteménymaradványait megtizedelték. Az 1929-33-as nagy gazdasági válságról van szó, amely döntő módon járult hozzá az Andrássy-, a Radvánszky-, az Erdődy- és a Kohner-gyűjtemény felszámolódásához. Kohner vagyona elsősorban ipari tőke volt, és csak kisebb részben banktőke, s nehézségei miatt már 1928-29-ben több fontos, nemzetközileg is magasan jegyzett képétől vált meg (Cézanne, Gauguin, Van Gogh, Daumier), majd Budapesten árverésre bocsátotta a birtokában lévő anyag mintegy 80 százalékát. S bár elég sok mű nem is kelt el az árverésen (a világválság miatt pangott a műpiac is), az eladások révén a Kohnergyűjtemény, amely az egyik legfőbb minta 12 Báró Kohner Adolf gyűjteményének árverési katalógusa. Bevezető: Petrovics E., tanulmány: Pogány K.: Az Ernst Múzeum Aukciói, Budapest, XLVIII. 1 934.; Petrovics E - Báró Kohner Adolf gyűjteménye. I. rész. In: Mogyor Művészet, 1929.301-21. old.; volt a magyar nagypolgárság szemében, mégis megszűnt létezni 12 . Kohnet anyagával a benne felolvadó korábbi kisebb fővárosi gyűjtemények is eltűntek, köztük az egyik legfinomabb ízlésű gyűjtő, Sonnenfeld Zsigmond szerzeményei is. Kohner Adolfot mintakép-jellege miatt kellett némileg bővebben tárgyalni. O — és Nemes Marcell — erősen hatottak a velük egy társadalmi réteghez tartozókra, ami annál is érthetőbb, mert a magyar nagyburzsoáziát éppúgy átszőtték a családi kapcsolatok, ahogyan a kor Európájában mindenütt. Ilyenformán báró ITerzog Mór Lipót, báró Hatvány Ferenc, báró Kornfeld Zsigmond és Mór, Chorin Ferenc, Baumgarten Nándor, Weiss Fülöp, báró Plarkányi Frigyes és más nagypolgár-gyűjtők ízlésének hasonlósága nem meglepő, bár gyűjteményeik látszatra nagyon eltérőek voltak 13 . Az Andrássy Gyula gróf és Kohner báró által 1900-1905. tájékán beszerzett modern francia művek a maguk idején még meglepték a főváros műértő közönségét, a benczúri akadémizmusban felnőtt középrétegeket, de Andrássy és Kohner gyűjteményének szelleme az 1920-as évekre már belesimult a konzervatív ízlésvilágba. A műgyűjtők közül rendkívül kevesen jegyezték el magukat a magyar modernizmussal, és ők is szinte kivétel nélkül csak annak szégycnlősebb, óvatosabb irányzatait vállalták; a kortárs nyugati avantgárd provokatív műveit nem fogadták be. A kisszámú kivételről alább még lesz szó. Az is figyelemre Meiler S.: Báró Kohner Adolf gyűjteménye. II. Renaissance kisbronzok. In: Mogyor Művészet, 1932.1 1-19. old. 13 Mravik László: „Socco di Budapest" ond Depredation of Hungary, 1938-1949. Bp., 1998.182-190. old.
