Művészet a városban - Budapesti Negyed 32-33. (2001. nyár-ősz)
MŰVÉSZEK ÉS POLGÁROK: TÁMOGATOTTAK ÉS TÁMOGATÓK - MRAVIK LÁSZLÓ Budapest műgyűjteményei a két világháború között
igazgatótanácsi tagjai lettek, s bizonyos érdekeltségeket szereztek az iparban is 4 . A réteg 1919 utáni túlélését az is segítette, hog)' a politikai elit és a felső kormányzati szféra döntő részét ők adták. Mindez közrejátszott abban, hogy a magyar műgyűjtemények nagyobb része túl tudta élni Magyarország feldarabolását, sőt, a magyar magángyűjteményekben és műkereskedésekben soha nem látott mennyiségű műkincs fordult meg. Talán meglepő, de nem megalapozatlan azt állítani, hogy ez a késői, s máig vitatott korszak a magyar műgyűjtés történetének egyik fénykora volt. Ez kétségtelenül összefüggésben áll a két világháború közti időszak korlátozott demokráciájával és azzal, hogy a polgárosodás folyamata sok szempontból tovább haladt a Trianon utáni évtizedekben is. A két háború közti műgyűjtés helyzetének felülvizsgálatakor szükséges azonban megemlíteni azt is, hogy bizonyos okok folytán néhány nagy magyarországi magánműgyűjtemény már 1918-19 előtt széthullott vagy külföldre került. Ilyen volt Gerhardt Gusztáv rendkívüli és minden műfajban elsőrangú anyaga, a martonvásári gróf Brunszvik-féle képtár, vagy Lanfranconi Enea nemzetközileg is nagyra értékelt gyűjteménye 5 . Mindegyik mögött ugyanazon ok húzódik meg: a tulajdonosok, esetleg örökösök külföldre költözése. Ez a Monarchia viszonyai között természetes jelen4 Csok néhány műgyűjtő pozícióját említjük: gróf Andrássy Géza, Salgótarján, Rimamurányi Vasmű igazgatósági tag; gróf Esterházy Móric, Pesti Magyar Kereskedelmi Bank, igazgatósági tag; gróf Jankovich Dénes, Egyesült Izzó, vezérigazgató; herceg Montenuovo Nándor, Pesti Hozai Első Takarékpénztár Rt., igazgatósági tag,- báró Radvánszky Albert, Hazai Bank Rt. igazgatósági tag,- sokon a GYOSZ tagjai stb. s Katalog der ausgezeichneten Gemälde-Galerie des zu Pressburg ség volt, s az általuk okozott veszteséget abban az időben még bőven meghaladta a behozatal. A részletesebb vizsgálat, a tárgyak sorsának későbbi nyomon követése azonban azt is bebizonyította, hogy a külföldön értékesített nagy magyar műgyűjremények mindig kiváltották a hazai műbarátok érdeklődését; az anyagok eladásakor igen sok magyar jelent meg, és számos jelentékeny mű ismét magyar tulajdonosra talált, azaz visszakerült az országba. Történt azonban egy kapitális veszteség is, Nemes Marcell rendkívüli, világviszonylatban is a legjelentősebbek közé számító budapesti magánképtárának 1913. évi párizsi értékesítése, a magyar kultúrpolitika egyik legnagyobb dualizmuskori baklövése. Nemes Marcell, a kissé kalandor szellemű vállalkozó anyagi helyzetének ingatagsága miatt kénytelen volt megválni műkincseitől, s azt igen méltányos feltételekkel vételre ajánlotta fel Budapest fővárosnak. Az ügylet — szégyenszemre — nem anyagi okok miatt hiúsult meg, hanem a budapesti honatyák tájékozatlansága miatt; a városvezetés inkább hitt a Nemes-gyűjtemény értékét megalapozatlanul és rosszindulatú módon kétségbe vonó társasági pletykáknak, mint azoknak a kiváló szakembereknek, akik messzemenően támogatták volna a gyűjtemény megszerzését. Néhány nagyon fontos művet szerencsére megvettek egyes budapesti műgyűjtők a párizsi aukción, s verstorbenen Herrn Grazioso Enea Lanfranconi. J.M. Heberle, Köln, 1895.; Katalog zur Auktion der Gamäldegalerie der gräflichen Familie Brunsvik. Bearbeitet von M. Csáki. K.K. Versteigerungsamt Wien (Dorotheum), 1902.; Sammlung Gustav von Gerhardt, Budapest. Erster Teil: Kunstgewerbe (Einführung von H. C. Krüger). Zweiter Teil: Gemälde (Einführung von G. von Térey). Rudolph Lepke's Kunst-Auction-Haus, Berlin. Verst. Nr. 1 622 und 1623.
