Művészet a városban - Budapesti Negyed 32-33. (2001. nyár-ősz)

MŰVÉSZEK ÉS POLGÁROK: TÁMOGATOTTAK ÉS TÁMOGATÓK - RÓKA ENIKŐ Ernst Lajos gyűjteménye és az Ernst Múzeum

vek mellett szerepet játszottak a tudomá­nyos szempontok is. Az 1930-as években íródott első tudományos igényű történeti ikonográfiái munkák már szilárdan és egy­értelműen állást foglaltak a történeti hite­lesség követelménye mellett, elvetve az el­múlt század idealizáló, a nemzet nagyjait mitikus hősökké avató szemléletét. Mivel a gyűjtemény egészében a 19. század kulti­kus történelemfelfogásához kötődött, a gyűjtemény darabjai csak egyenként mér­legelve (mint történeti avagy mint művé­szettörténeti dokumentumok), nem pedig egységükben voltak érdekesek a kutatók számára. Ernst ekkor rendszeresen a Fészek-ben kártyázott. Egy tavaszi estén a Fészek-bői hazaindult, ám sosem érkezett meg. Az új­ságok azonnal felkapták a hírt, a lavina elin­dult. A megriadt hitelezők és az Országos Hitelvédő Egylet összeültek, és rövidesen kiderítették: Ernst adóssága több mint fél­millió pengő. Egyelőre reménykedtek, hogy Ernst csak bujkál, nem meri mutatni magát a hitelezők miatt. Az Újság április 16-án, valószínűleg a hitelvizsgálatok ala­posabb ismeretében, érdekes hírt tett köz­zé. Eszerint Ernst összes műtárgya fede­zetként volt lekötve, amiről az állam nem tudott. Ugyanazt ajánlotta tehát eladásra, ami a visszafizetés garanciája voit a hitele­zőknek, ezért nem merte aláírni az állam­mal kötendő szerződést. A kölcsönzők kö­zött volt például Herczog András, valamint több bank és magánszemély is. 94 Bizonyára 92 Sinkó Katalin: Vayer Lajos és a történeti ikonográfia. In: Kiállítás Vayer lajos tiszteletére. MNG Katalógus, Bp., 1993.63-72. old. 93 A lapok híreiben hol 600, hol 700 ezer pengőről beszélnek. 9<i Az Újság, 1937. április 16.6. old. 95 Az Újság, 1939. február 2.6. old. volt igazságalapja ennek a hírnek, amit alá­támaszt, hogy Herczog András mint anya­gilag érdekelt vett részt a gyűjtemény 1939-es aukcióján. Ernst holttestét április 26-án Ráckevé­nél partra vetette a Duna. Néhány nappal később a rákoskeresztúri izraelita temető­ben hantolták el; a szertartáson a kultusz­kormányzat, a főváros és a művészeti egye­sületek is képviseltették magukat. A gyűjtő sorsa bevégeztetett. A gyűjtemény sorsáról még csak találgattak. Úgy tűnik, az állam mégsem kívánta megvásárolni a gyűjteményt a maga teljes­ségében. 1939 elején végül a Magyar Királyi Postatakarékpénztár aukcióján két részlet­ben elárverezték, külön a kéziratokat, külön a műtárgyakat. Az aukción „a közönség tá­volmaradt, a múzeumi vezetők vették meg az érdekesebb műtárgyakat" — számolt be az árverésről Az Újság. Eszerint a kultuszkor­mányzat mégis elég fontosnak tartotta a gyűjteményt ahhoz, hogy nagy anyagot válo­gasson ki és vásároljon meg az aukción. Hogy milyen szempontok szem előtt tartá­sával, és hogy pontosan milyen tárgyak ke­rültek így az állam tulajdonába, annak vizs­gálata további kutatást igényel. A muzeumok vásárlásainak köszönhető­en a gyűjtemény egy része különböző köz­intézmények anyagát gazdagítja mind a mai napig. Másik része magántulajdonba került, és bizonyos darabjai ma is felbuk­kannak különféle aukciókon. A múvészarc­képek egy csoportja együtt maradt, és Dr. 96 Pesti Hírlap, 1937. április 25.4. old.; Az fst 1937. április 27.5. old.; Az Újság, 1937. április 29.8. old.; Partecédulája: MNG Adattár 17729/67,8768/1955. 97 Az Újság, 1939. február 2.6. old.

Next

/
Oldalképek
Tartalom