Művészet a városban - Budapesti Negyed 32-33. (2001. nyár-ősz)
MŰVÉSZEK ÉS POLGÁROK: TÁMOGATOTTAK ÉS TÁMOGATÓK - RÓKA ENIKŐ Ernst Lajos gyűjteménye és az Ernst Múzeum
meg. A teljes gyűjteményt végül 1922 szeptemberében, a múzeum fennállásának tizedik évfordulóján rendezték újra, és nyitották meg a nagyközönség számára. Az állandó kiállítás koncepciója lényegét tekintve nem változott. A termek tagolása megmaradt, és csak két ponton következett be változás: az egyik, hogy a vezérek korának anyagát elraktározták, így a kiállítás a II. teremmel, az árpádházi királyok korával indult, egy külön helyiség pedig a külföldi mesterek magyar vonatkozású képeinek adott otthont. 1922-ben, a gyűjteményről kiadott katalógusban Lázár Béla felsorolta az újabb szerzeményeket, és itt, az árpádházi teremnél külön kiemelt egy oklevelet. Ez az 1292-ből származó dokumentum III. András oláhok letelepítésére vonatkozó engedélyét tartalmazta, mely Lázár szerint „bizonyítéka annak, hogy az oláhokat az árpádházbeli királyok alatt telepítették be Magyarországba" 79 . Nyilvánvaló, hogy az elvesztett háború, a forradalmak megrázkódtatásai és Trianon után az „ezeréves nemzeti kultúra folyamatosságát" bemutató gyűjtemény, részleteiben és egészében különös aktualitást nyert. A millenniumi szellemiségű gyűjtemény a szent istváni állameszme kultúrpolitikai közegében a kultúrfölény demonstrációjaként hatott. A gyűjtemény történeti részének kiállításában legközelebb 1926-ban következett be kisebb változás. Ekkor Ernst a mohácsi vész emlékére berendezett egy termet, melybe tematikusán ide tartozó darabokat /e Lázár Béla, i. m., 1922.13. old.; Penfelei Molnár János és Gy. Sándor József gyűjteményes kiállítása. Magyar művészek arcképei. Ernst Múzeum Katalógus, Bp., 1920. tett. A múzeum lépcsőházát is „feldíszítették" erre az alkalomra: „...észrevették-e mi lett a Múzeum bejárójából?" — írta Lázár Béla. „Egy kis magyar Pantheon, nagy szobrászmesterünk, Izsó Miklós alkotásainak felsorakoztatott gyűjteménye". A magyar történelem és irodalom neves alakjai „állnak őrt a feljáróban, mint jelképei a magyar múltnak és vezérszellemei a magyar jövenî)80 dőnek' . Megvalósult tehát a szobor-pantheon Ernst múzeumában is, és, akárcsak a Nemzeti Múzeumban, itt is a lépcsőházban kapott helyet, elmélyedésre szólítva fel a látogatót, mielőttmé a termekbe belépne. Ernst művészeti közéleti tevékenysége 1920-ban meghalt Szinyei Merse Pál, és még ebben az évben, nagyrészt a Japán művészasztal tagjainak köréből, megalakult a Szinyei Merse Pál Társaság. E csoportosulás célja a kortárs fiatal művészek támogatása, érvényesülésük elősegítése volt. Ernst, éppúgy mint Nemes Marcell, az alapítók között szerepelt, és az Ernst Múzeum több ízben otthont adott a Társaság kiállításainak. Tag volt Ernst a Japán másik „nagy öregének", Lechner Ödönnek a nevét viselő társaságban is, mely 1928-ban alakult, és amely a „nemzeti építőművészet barátait" gyűjtötte maga köré. A névadót megörökítő szobor elkészíttetésében 79 Lázár Béla, i. m., 1922.7. old. 80 Mohács emléke, Fiatol magyar művészek. Emst Múzeum Katalógus, Bp., 1926. 4., 10-11. old.
