Művészet a városban - Budapesti Negyed 32-33. (2001. nyár-ősz)

MŰVÉSZEK ÉS POLGÁROK: TÁMOGATOTTAK ÉS TÁMOGATÓK - RÓKA ENIKŐ Ernst Lajos gyűjteménye és az Ernst Múzeum

otthont adni a múltnak, a gyökereknek, és bemutatni a jelent, a modern, európai szín­vonalú magyar művészetet. Ahogyan tíz év­vel később Lázár Béla összefoglalta, Ernst „A magyar történeti múlton felépülő mo­dern művészeti haladás szolgálatára vállal­kozott...". Ennek jegyében rendezték az el­következő évtizedekben az időszaki kiállí­tásokat is, hiszen a rendszeres modern mű­vészeti bemutatók mellett olyan retrospek­tív tárlatokat is szerveztek, melyen a régeb­bi magyar művészetet ismertették meg a közönséggel. így az ide látogatók láthatták például Mányoki és Kupeczky műveit, Munkácsy gyűjteményes kiállítását, vala­mint magántulajdonból összeszedett ma­gyar biedermeier anyagot is. 05 Lázár Béla, akit még a Nemzeti Szalonban eltöltött években ismert meg Ernst 66 , és aki a múze­um megnyitásától Ernst haláláig állandó munkatársa, a kiállítások rendezője, a kata­lógusok szerkesztője és szerzője volt, így tekintett vissza a múzeum tevékenységére 1922-ben: „be akartuk mutatni (...) azokat a művészeket, kik a magyar természet glo­rifikálásával, magyar lelkük őszinte kifeje­zői, s a magyar művészi tradíció öntudatos továbbfejlesztői, amint azt a klasszikus mestereink állandó szemléltetésével iga­zolni is tudtunk." 67 Lázár Béla éppúgy gon­dolkodott tehát a magyar művészet folya­matosságáról, mint Ernst Lajos már a Nem­zeti Szalon idején: nála is a nemzeti karak­ter kifejezése kapcsolta össze a modern és a régi művészetet. 65 Munkácsy Mihály jubiláris kiállítása 1864-1914. Ernst Múzeum Katalógus, Bp., 1914; Lötz Károly emlékkiállítása. Ernst Múzeum Katalógus, Bp., 1916.; Első csoportkiállítás (Mányoky, Kupeczky). Ernst Múzeum Katalógus, Bp., 1913.; Magyor biedermeier művészet. Ernst Múzeum Katalógus, Bp., 1913. Ugyanakkor a külföldi művészet bemu­tatásától sem zárkózott el a múzeum. 1912-13-ban hazai és külföldi magántulaj­donban lévő 19. századi francia mestermű­veket gyűjtöttek össze és mutattak be. 1912-től rendszeresen tartottak a múze­umban felolvasásokat, melyeknek témája is sok esetben valamelyik nagy külföldi mes­ter életművének ismertetése volt. Az elő­adások a klasszikus művészetről, a modern képzőművészet problémáiról, műgyűjtés­ről, nemzeti művészetről és irodalomról szóltak. Az előadók között neves külföldi és magyar művészettörténészek mellett írók és költők is felbukkantak. Egyik alka­lommal Bartók Béla zongorán adta elő ma­gyar rapszódiáját az érdeklődőknek. A rendszeres tárlatokon a múzeum több évtizedes működése alatt a modern magyar képzőművészek színe-java szerepelt. Ernst, bár az avantgárd mozgalmak távol álltak tőle, mégis viszonylag nyitott volt a moder­nebb tendenciák iránt. Saját múzeumában saját egyszemélyi döntése alapján állíthatta ki az általa elfogadott művészek kollekció­it. E szabadság Ernst nyitottságával páro­sulva azt eredményezte, hogy az Ernst Mú­zeum a korszakban teljesen egyedi, az álla­mi vagy társulati intézményeknél moder­nebb szemléletet közvetített. A felolvasó­estek, kiállítások révén olyan szellemi mű­hellyé vált, mely vonzotta a kortárs szelle­mi elitet. A múzeum által kiadott magyar művészmonográfiák rendkívül fontosak voltak a művészettörténetírás és a múvé­66 0 gyűjtötte össze és rendezte Pool László kiállítását o Nemzeti Szalonban. Paál László művei. Nemzeti Szolon Katalógus, Bp., 1902. 67 Lázár Béla: Az Ernst múzeum első tíz éve. Bp., 1922.15. old.

Next

/
Oldalképek
Tartalom