Művészet a városban - Budapesti Negyed 32-33. (2001. nyár-ősz)

MŰVÉSZEK ÉS POLGÁROK: TÁMOGATOTTAK ÉS TÁMOGATÓK - RÓKA ENIKŐ Ernst Lajos gyűjteménye és az Ernst Múzeum

csak a leghíresebbeket említsük. A kezdetben meglehetősen puritán beállítottságú polgárság mentalitása a második-harmadik generáció életében, a századforduló körül változott meg; a 19. századi nemesség és arisztokrácia mecénási tevékenysége mintává vált, s a műgyűjtés egyfajta státuszszimbólum lett. A polgárság a mecenatúra, gyűjtés révén azonban nemcsak saját társadalmi státuszát fitogtatta, nemcsak felfelé igazodásának adta tanújelét. A nemzeti kultúra szolgálatának eszméje, mely e tevékenységekhez kötődött, etikai alapot nyújtott számára: hirte, hogy műpártolása hazafias cselkedet. s

' Emst családjában is kimutatható a mentalitásváltás. Apja, a józan kereskedő még ellenezte az „úri passziózást"; a fiú azonban, akinek a mintái 19. századi nemesi gyűjtők voltak, művészetpolitikai, mecénási és gyűjtői tevékenységét missziónak tartotta, és már lehetőséget látott ebben a felemelkedésre is. Bár Ernstnek a nemességet végül nem sikerült megszereznie, az a törekvése, hogy zsidó polgárból magyar nemessé legyen, analóg a korszak gazdag zsidó polgárságának törekvéseivel. Ernst pályáját igazán különlegessé személyes érdeklődése, gyűjteményének propagatívan hazafias jellege teszi. A kérdést, hogy miért történeti tárgyakat gyűjtött Ernst és miért tartott ki ilyen következetesen évtizedeken keresztül koncepciója mellett, nemcsak mi tettük fel. A kortárs Dömötör István 1913-ban így fogalmazott: „Mi ez? Gyűjtőszenvedély? Helyes, ám legyen gyűjtőszenvedély, de miért van az, hogy ép a 59 A zsidó mecenatúráról és műgyűjtésről: Ilona Sármány-Parsons: Jüdische Kunstmäzenatentum in Budapest und die Rolle der Künstler im Aufbruch zur Moderne. In: Jonulmanyok Budopest régi magyar gloire nekünk tragikusan szép dokumentumait szedegeti össze. Hogy Ernst Lajos írt és rajzolt hungaricumok után kutat, amikor annak a világnak, életnek, társadalomnak, amelyről rég beszáradt kalamárisok és gyöngéd ecsetek nyomai szólnak — a történelmi magyarságnak s a benne szerepelt osztálynak ma Ernst Lajos nem exponense s nem is csöndes maradéka. Választ erre olyat, ami kielégítsen, adni nem tudunk."

60 Valóban, a választ egyértelműen megfogalmazni nem könnyű. Úgy tűnik, Ernstnél a nemzeti történelem és kultúra glorifikálása eszköz és cél volt egyszerre: út a felemelkedéshez és saját identitásának deklarációja. Hazaszeret, identitáskeresés, jó értelemben vett karrierizmussal keveredett nála. Pályája különleges példája az asszimilálódott magyar zsidóság magatartásának. A múzeum megnyitása és kiállításai A Nemzeti Szalonból való távozása és a múzeum megnyitása közötti időkből kevés adatunk van Ernst életére vonatkozólag. Herman Lipót visszaemlékezéseiből kiderül, hogy Ernst ekkor már rendszeres vendége volt az Andrássy út és Liszt Ferenc tér sarkán levő Japán kávéház híres művészasztalának. A művészasztal „törzsfőnökei" — ahogyan Herman nevezte őket — a magyar építészet és festészet két úttörő egyénisége, Lechner Ödön és Szinyei Merse Pál voltak. Gyakori vendége volt az asztalMíí/r/ó/jó/XXV. Bp., 1996.249-268. old. ÍO Dömötör István: Egy művészeti propagáló — Ernst Lajos. Bp., 1913.31.old.