Művészet a városban - Budapesti Negyed 32-33. (2001. nyár-ősz)

MŰVÉSZEK ÉS POLGÁROK: TÁMOGATOTTAK ÉS TÁMOGATÓK - RÓKA ENIKŐ Ernst Lajos gyűjteménye és az Ernst Múzeum

részét az újságban megjelent fotók is illusztrálták. Eszerint 1898-ra lényegében kialakult a gyűjteménynek az a struktúrája, amely mellett Ernst mindvégig kitartott. Tárgyanyaga természetesen bővült és némileg gyűjtőköre is, hiszen a század elejétől okleveleket, kisebb mértékben fegyvereket és zászlókat is csatolt gyűjteményéhez, de ez nem jelentett hangsúlyeltolódást, csak a képek történeti „megtámogatását". Már a millennium idején szerepelt a kiállításon néhány iparművészeti tárggyal, de a század végén ez még inkább kivételnek számított, nyilván ezért nem említette Esztegár sem ismertetőjében. Valószínűleg csak az új század elején bővült e téren is a gyűjteménye. Ekkor kezdhetett ötvösművek, kerámiák, szőnyegek és bútorok gyűjtésébe. Ezek a magyar kézművesség, iparművészet olyan darabjai voltak, melyek nagy részén valamilyen magyaros, figurális ábrázolás, történelmi vonatkozású felirat volt. Valójában tehát a gyűjtőkör kibővítése nem koncepcióváltást, hanem következetes folytatást jelentett. A képek, festmények és grafikák végig megőrizték központi helyüket, csak kiegészültek egyéb, elsősorban történeti szempontból érdekes anyagokkal. Esztegár cikke az első részletes írás volt Ernst Lajosról és gyűjteményéről. Az a tény, hogy ilyen terjedelemben, az egyik legkedveltebb korabeli képes lapban, a Vasárnapi Ujság-h'uiXX megjelent egy cikk róla, a 33 dr. Esztegár 1898, i.m., 721-736. old. 31 1894-ben Izsó Miklós Petőfi-szoborvázlatát ajándékozta a Nemzeti Múzeumnak. 1898-ban három további Izsó-művel gyarapította a múzeum anyagát. Soós Gyula: Izsó Miklós. Kézirat. MTAMKIMKCS-C-l-37/596-7. hírnevet jelentette számára. Ezt még inkább megerősítette, hogy a század végétől történeti, irodalomtörténeti kiadványokban publikálták a tulajdonában levő művek reprodukcióit, mindig jelölve nevét. Már 1894-től törekedett arra, hogy nevét a múzeumok is megőrizzék, és adományaival biztosítsa magának a közintézmények tisztviselőinek jóindulatát. 1898-ban egy forráskiadvány-sorozatot indított, Magyar műtörténetiadatok címmel, melynek sajnos csak két száma jelent meg, és amely a szűkebb szakma elismerésére tarthatott számot.

35 A gyűjtés módja Ernst gyűjtésére vonatkozólag kevés forrás áll rendelkezésünkre. Nem tudjuk, régi műtárgyait hogyan, kitől szerezte be, csak a kortárs vagy majdnem kortárs müvekre vonatkozóan vannak adataink. Egyáltalán nem tudunk műkereskedőkről, olyan személyekről, akik közvetítették számára a festményeket, grafikákat. Fennmaradt azonban a művészekkel, illetve művészözvegyekkel, leszármazottakkal folytatott levelezésnek az a töredéke, melyet az utókor a művészre vonatkozólag érdekesnek ítélt. A levelekből kiderül, hogy Ernst már az 1890-es évek második felében felvette a kapcsolatot az akkor még élő, jelentős 19. századi történeti festőkkel. Miután a Nemzeti Szalon igazgatója lett, még több 35 Hesz Jónos Mihály tervezete 1820-ban magyar képzőművészeti akadémia felállítása iránt. Budapest, 1898.; Schauff János tervezete 1790-ből egy magyar nemzeti oszloprendszerről. Ismerteti Ernszt Lajos. Budapest, 1900.