Művészet a városban - Budapesti Negyed 32-33. (2001. nyár-ősz)

MŰVÉSZEK ÉS POLGÁROK: TÁMOGATOTTAK ÉS TÁMOGATÓK - RÓKA ENIKŐ Ernst Lajos gyűjteménye és az Ernst Múzeum

1896 körül meg nem gyökeresedett meg teljesen a korábban a Történelmi Képcsar­nok által felvetett történeti ikonográfiái elv. A tárgyak hitelessége ellenére azonban a kiállítás egészében, díszleteivel, a história piedesztálra állításával a történelem sűrí­tett, szükségszerűen idealizált képét adta. Ha a nemzeti hősök tetteit — legalábbis a történeti főcsoportnál — nem is kortársi teátrális ábrázolások idézték meg, minden részlet a nemzet kulturális és morális nagy­ságának bemutatását célozta, természete­sen a hivatalos ideológiának megfelelően, azaz az uralkodó iránt lojális szempontból. A kiállítás a maga teljességében a nemzeti identitás, a „történelmi tudat demonstrá­ciója" volt 29 , melynek hatására a látogató újra definiálhatta múltját és jelenét. 1912-ben, amikor az Ernst Múzeum megnyitotta kapuit, Ernst gyűjteményének históriai részét tíz teremben mutatták be. Az ezerév tíz évszázadra osztása a millenni­umi programtervezetek között merült fel, később többen átvették, és még sokáig kí­30 sértett a kultúra különböző tetületem. Ernst múzeumának ez a felépítése is a mil­lenniumi szellemiség továbbélését példáz­za. Ám nemcsak a tervezetek és a megvaló­sult kiállítás történelemszemlélete hatott Ernstre, közvetlenebbül is kapcsolódott a Történeti Főcsoport tárlatához. Saját gyűj­teményéből műtárgyakat— 15. századi ma­gyar szenteket ábrázoló táblaképeket, törté­nelmi hősök arcképeit, huszárok, testőrök képeit és néhány iparművészeti tárgyat — 29 Werner Hoffmann írta ezt o világkiállítások kapcsán, amelyek a milenniumi kiállítás mintái is voltak. Találó lenne a millenniumra egy másik, némileg szarkasztikus megjegyzése is, amely szerint a világkiállítások „a kollektív látványéhség legelői" voltak. Werner Hoffmann: A földi paradicsom. Bp., 1987.86-1 10. old. 30 Zichy Jenő javaslata szerint az ünnepségek része lett volna tíz kölcsönzött a kiállításra. A reneszánsz trak­tus emeletén külön szobát kapott a 17-19. századi magyar irodalom, itt Ernst gyűjte­ménye nagyobb számban volt képviselve. Összesen 13, magyar írókról, költőkről ké­szített, tulajdonában levő arckép szerepelt, ami jelezte, hogy már ekkor ez volt gyűjte­ményének egyik legfontosabb tésze. A tárlat utolsó előtti termében zene és színházmű­vészetünk emlékeit helyezték el. Később, 1912-ben saját múzeumában, millenniumi mintáta ő is külön termet szentelt a zené­szeknek és színészeknek, és külön szobában helyezte el a magyar írókra, költőkre vonat­kozó anyagát is. 31 ATörténelmi főcsoport ki­állításán a folyosókat, termeket beborítot­ták a fegyverek és zászlók, a tárlókban okleveleket, korabeli iratokat, pecséteket, érmeket, régészeti leleteket állítottak ki. Részben olyan tárgyakat tehát, amelyek ké­sőbb — ha nem is olyan számban és hang­súllyal, mint itt — megjelentek Ernst gyűj­teményében is. A Történeti Főcsoport kiállítására köz­gyűjteményeken kívül nagyobb részt ma­gángyűjtők kölcsönözték tárgyaikat. Ezek szinte kivétel nélkül főnemesi származású­ak voltak, akik kastélyaik díszeit, ősi, csalá­di örökségeiket és saját gyűjtésük darabjait engedték át a kiállítás idejére. A Batthyá­ny, Zichy, Andrássy és Esterházy családok anyagai között számban ugyan eltörpült az a néhány tárgy, amivel Ernst hozzájárult a kiállításhoz, mégis több szempontból pél­daértékű volt számára. Egyrészt felemelő évszázad kosztümös menete. Sinkó 1993, i. m., 135. old.; Vadas Ferenc: Programtervezetek a millennium megünneplésére (1893). In: ArsHungarica, 1996. l.sz. 12-15. old. 3i A kiállítás ismertetése a következők alapján: 1896-iki Ezredéves Országos Kiállítás. A Történeti Főcsoport hivatalos katalógusa l-ll. Bp., 1896.; Sinkó 1993, i.m., 138-141. old.

Next

/
Oldalképek
Tartalom