Művészet a városban - Budapesti Negyed 32-33. (2001. nyár-ősz)
MŰVÉSZEK ÉS POLGÁROK: TÁMOGATOTTAK ÉS TÁMOGATÓK - RÓKA ENIKŐ Ernst Lajos gyűjteménye és az Ernst Múzeum
nok első kiállítása a Nemzeti Múzeum válogatott anyagából 1886-ban a Várkert-bazárban nyílt meg. A kép tárgyának és hitelességének elsődlegessége különítette el a tárlatot a korábbi múzeumi bemutatóktól, az esztétikai szempont és romantikus történelemszemlélet helyébe objektív történettudományos értékrend került, legalábbis elméletben. 20 Nem tudjuk biztosan, hogy Ernst Lajos látta-e ezt a kiállítást, hiszen megnyíltakor még alig volt tizennégy éves, bezárásának dátumát pedig nem ismerjük pontosan. Mindenesetre tény, hogy az 1890-es évek elején kapcsolatba került a Történelmi Képcsarnokkal, mert 1894-ben, amikora kiállítást a városligeti régi műcsarnokban és királypavilonban Pulszky Károly és Peregriny János vezetésével újtarendezték, Ernst Lajos 59 műtárgyat kölcsönadott, melyek a hetedik teremben külön egységként szerepeltek. 21 Az ekkor 22 éves Ernst eszerint már jelentős gyűjteménnyel rendelkezett és olyan arcképek, csataképek, 18. századi, katonai ábrázolások, íróportrék is birtokában voltak, melyek megfeleltek a Történelmi Képcsarnok Pulszky Károly által vázolt kritériumainak. Mint a kiállításra kölcsönző gyűjtő, meglehet, hog)' személyesen is ismerte Pulszkyt, a történeti hitelességről vallott elveivel pedig annyiban nyilván egyetértett, bog)' törekedni kell egykorú, hiteles képek megszerzésére. Csakhogy ezzel nem elégedett meg. Ez volt egyrészt a nehezebb feladat, hiszen jóval kevesebb egykorú, hiteles ábrázolás állt rendelkez.es?o Fejős Imre: A Magyar Történelmi Képcsarnok 75 éve. In: Művészettörténeti Értesítő, 1959.285-287. old.; Rózsa György: Százéves a Történelmi Képcsarnok. In: folio Historko, 1984. 1 73-1 74. old.; Sinkó 1995, i.m., 32. old. re, mint későbbi mű. Másrészt, bár kiindulópontja a magyar múlt iránti rajongás volt, tehát elsősorban nem esztétikai, hanem tartalmi alapon vásárolta műtárgyait, legalább annyira lelkesítette a kortárs nemzeti művészet, mint a história. És nem volt nehéz megtalálni azokat a műveket, melyekben nemzeti művészet és történelem összekapcsolódik, hiszen a 19. század második felének egyik legkedveltebb műfaja a történeti eseményábrázolás volt. Jelentős történeti vásznak kerültek a Nemzeti Múzeumba, melyek a múzeum termeiben állandóan láthatóak voltak. Kézenfekvő tehát, hogy Ernst éppoly lelkesen gyűjteni kezdte a régmúlt eseményeket heroikusan megidéző akadémista történelmi pannókat, mint a hiteles ábrázolásokat. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint saját, korábban idézett vallomása és az a tény, hogy később törekedett a múzeumban látott, emblematikussá váló művek vázlatainak, illetve változatainak a megszerzésére. Elsősorban a Nemzeti Múzeum kiállításai hatottak Ernstre, innen ered a történeti festészet iránti rajongása, a nemzet nagyjai arcképeinek gyűjtésére irányuló törekvése. Itt találkozhatott először történelmi személyiségek és művészek kultuszával, annak múzeumi megjelenítésével. Nagy hatással volt rá a múzeum kiállításai által sugallt heroizált, idealizált történelemkép, ugyanakkor ismerhette és értékelhette a Történelmi Képcsarnok tudományosabb, hitelességet elsődleges szempontnak tartó szemléletmódját is. Bár gyűjtötte az egyko2i A kiállítás katalógusában külön függelékben van jelezve a VII. teremben levő Ernst gyűjtemény. Peregriny János (szerk.): A Magyar Történelmi Képcsarnok lajstroma. Bp., 1894.
