Művészet a városban - Budapesti Negyed 32-33. (2001. nyár-ősz)

MŰVÉSZEK ÉS POLGÁROK: TÁMOGATOTTAK ÉS TÁMOGATÓK - RÓKA ENIKŐ Ernst Lajos gyűjteménye és az Ernst Múzeum

Ernst Lajos gyűjteménye és az Ernst Múzeum RÓKA ENIKŐ A

mikor 1937 tavaszán Ernst Lajos, a neves műgyűjtő, művészetpolitikus és múzeumalapító eltűnt, majd néhány héttel később holttestét partra vetette a Duna, a művészetszerető közvélemény megdöbbent. Tragédiájának okai és körülményei máig nem teljesen tisztázottak. Halála után gyűjteményét elárverezték, nevét a szűkebb szakmai — művészettörténész, művelődéstörténész — körökön kívül szinte elfelejtették, pedig intézménye meglepő módon továbbélt minden történelmi vihart, és a mai napig alapítójának a nevét viseli. Életműve, pályája a maga teljességében feldolgozatlan, aminek több oka is van. A műgyűjtéstörténet nem olyan régóta foglalkoztatja újra a kutatókat. Az 1960-as, 1970-es években történt meg a műgyűjtés rehabilitációja, ekkortól ismerték fel a magántulajdon e korábban elvetett formájának kulturális jelentőségét. A tudományos kutatás csak a nyolcvanas évek elejétől indult meg a területen, majd a rendszerváltást követően fellendült műkereskedelemnek köszönhetően került ismét az érdeklődés homlokterébe. Az elmúlt években fontos tudományos feldolgozások születtek a mugyűjtéstörténet területéről, melyeknek az újabb múzeumtörténeti kutatások is lendületet adtak. Egy egészen speciális ok, a restitúció kérdésének tisztázása is magával hozta a téma fontosságának elismerését. i Ez a cikk az ELTE Művelődéstörténet Tanszékére 1999-ben elkészített szakdolgozatom rövidített változata. Ezúton szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik munkámban segítségemre voltak: elsősorban Zsákovics Ferencnek, valamint bíráló tanáromnak, Kósa Lászlónak és Földi Eszternek. A teljes lábjegyzetanyag publikálására itt nem volt lehetőség, ezért az alábbiakban csak a legfontosabb irodalomra és forrásokra hivatkozom. (A szerző)