A város és a mozi - Budapesti Negyed 31. (2001. tavasz)

SÁNDOR TIBOR Rózsadombi és Váczi utcai filmmesék

budai korzón sétáltatva megmosolyogtatja az olvasóval a kiült nadrágú hivatalnokokat és a tavaszi divat dolgában még bizonytalan budai polgárokat. A gyorsan változó, rohamosan fejlődő Pesthez képest egyre „időtlenebbé váló" városrészben lassabban járnak az órák, sőt még az elmúlás is lelassul. Buda hangulatos alvóvárossá, a titkos, ifjúkori szerelmek nosztalgiával emlegetett helyszínévé válik az irodalomban. Ez a stilizáció a harmincas évek első felében, a „háromszáz éves kártyavár", a Tabán lebontásakot még egyszer, addig nem ismert mértékben felerősödött. Ezt a múltba merítkező világot ábrázolja a Budai cukrászda című film is. Egy fiatal szerelmespár jövője áll a cselekmény középpontjában. A hősnő Kassay Ilonka (Perczel Zita) úrilány. Édesapja, a volt bácskai földbittokos (Gózon Gyula) rózsadombi cukrászdájában, habverővel a kezében pillantjuk meg először. A lecsúszott dzsentri apa keresztrejtvényfejtéssel múlatja az időt, Ilonka pedig kiszolgálja a vendégeket. A rejtvényfejtésbe felejtkezett, szórakozott „Apóka" rendre kevesebbet számol a süteményekért és a tejeskávéért. A vállalkozás a csőd szélén áll: nem tudják kifizetni a házbért a háztulajdonos Sziráky Jánosnak (Somlay Artúr), aki gazdag műkedvelő, különc festőművész. Az általa festett „Tavaszi felhők" című képet látjuk a film első képsorában. A fehér felbök idilli, illuzórikus világot sejtetnek, a film hangulatvilágát fejezik ki. Ilonka vőlegénye dr. Demeczky László (Perényi László) kezdő, még állástalan orvos. A/. ő jövőbeli állásszerzése körül bonyolódik a cselekmény. A keresztény középosztály alsóbb tétegeibe sorolható hősök (Ilonka, László és az eladósodott cukrászdatulajdonos Apóka) jövője tehát egyaránt bizonytalan. A cselekmény bonyolításában komoly szerep jut Schulmayernek (Kabos Gyula), a házgondnoknak, aki mellékesen régiségkereskedéssel és Sziráky ügynökeként kiállításainak megszervezésével is foglalkozik. Az általa játszott figuta társadalmi hovatartozása nem egyéftelmű. Amikor elszámol Szirákynaka beszedett házbérrel, kettejük viszonya a dolgokkal nem sokat törődő, a gazdálkodáshoz nem értő földbirtokos és a lopással vádolt tiszttartó jól ismert irodalmi és filmbéli kettősére emlékeztet. Sziráky távollétében, amikor a régiségkereskedő szerepében látjuk, a korai népszínművek világából ismert csaló zsidó kocsmáros vag)' szatócs ugyancsak ismerős szerepét játssza; bár igyekszik becsapni mindenkori vevőjét, csalása megbocsátható, mert egyébként helyén van a szíve, szolidáris az eladósodott Kassayékkal. Bár nem bírja az italt, azzal próbálja megnövelni a cukrászda bevételét — ezáltal csökkenteni Kassayék tartozását -—, hogy a legdrágább francia konyakot fogyasztva lerészegedik. Schulmayert, akárcsak a film többi hősét, nem a lélektelen, elidegenedett, modern életvitel jellemzi, hanem hasonlóan a többi főszereplőhöz, őt is a „szív szava" vezérli. A szereplők közül Sziráky János áll a bemutatott társadalmi hierarchia csúcsán. A gazdag különc, nőfaló festőművész társadalmilag a keresztény középosztály felsőbb rétegébe sorolható, életvitele mégis hangsúlyozottan arisztokratikus. Magatartása és jelleme a valós életviszonyoktól elszakadt nagybittokos arisztokráciát idézi: olyan, mint egy nábob. Hatalmas kertes villában él, amelynek termei keleti pompával van-