A város és a mozi - Budapesti Negyed 31. (2001. tavasz)

HIRSCH TIBOR Budapest-anziksz a magyar filmben 1945-től a rendszerváltásig

Előzmények Budapest-anziksz a magyar filmben 1945-től a rendszerváltásig HIRSCH TIBOR Bár Budapest turisztikai látványosságának fölfedezése a mozgókép számára nyilvánva­lóan magával a magyarországi mozgóképpel egyidős — nem is a magyar filmgyártás kez­deteivel, de egyenesen a Budapesten for­gatott első Lumiére-híradókkal, vagyis egy esztendő híján a mozgókép hivatalos világ­történetével —, azért a látványos városkép játékfílmi szcenárióba illesztésének külön történetét valószínűleg elegendő a han­gosfilm kezdeteitől számítanunk. Esetleg számíthatjuk rögtön az első magyar hangos­filmnek, egyben minden idők legsikere­sebb hazai vígjátékának gyártási évétől. A Hyppolit, a lakáj hőse és hősnője a cselek­mény nagy fontosságú pillanatában autón járja be a fővárost, amelyet a mese, és egy­ben a „fehértelefonos műfaj" luxushangu­latát kiszolgálandó — kötelezően világvá­rosnak mutat az operatőr. Ennek érdeké­ben többek közt egy neonreklám-mon­tázzsal is kedveskedik a nézőnek, az Okto­gon fényeit megsokszorozva, nem éppen originális, de azért a harmincas évek fordu­lóján még közhelyesnek sem mondható fo­tográfusi leleménnyel. Innentől kezdve az ilyen és ehhez ha­sonló anziksz-betéteknek helye lesz az 1945 előtti magyar filmvígjátékban, és ezen a Filmkamara felállítása és a hozzá kapcsolható deklarált szemlélet és temati­kaváltás sem változtatott. A fővátos mozgó­képes reprezentációját — ha pusztán a ha­zai filmvígjáték tükrében nézzük— 1920 és 1945 között nem akadályozta a Horthy­-féle „tetemtehívás" hírhedett korszakin­dító gondolati parancsa. A „bűnös Buda-

Next

/
Oldalképek
Tartalom