A város és a mozi - Budapesti Negyed 31. (2001. tavasz)

FAZEKAS ESZTER „Ez egy huzatos és kalandos hely"

ben is megbúvó gonoszság és uszítás ellenére is hinni és tenni lehet a béke, a humánum, a barátság és szabadság ügyéért. „Ertünk szép ez a város" A koalíciós időszak híradóinak vizuális képén is erős nyomot hagyott a folyamatos balratolódás. A Magyarország Köztársaság című Mafirr különkiadás kamerája (1946. február 1.), amely Tildy Zoltán köztársasági elnökké választását örökíti meg, még ráközelít a Lehel téri templomra, a Lehel úton vonulók Kossuth-Petőfi-tábláira, nemcsak az MKP-transzparensekre. Az operatőrök az Országházban nemcsak Vorosilov marsaik és vezérkarát, hanem az angol és amerikai szövetségeseket is megmutatják. A későbbi híradók már nagyon pontos koreográfia szerint készültek. Meghatározták, hogy milyen felirat lehet a kép hátterében, kit, milyen nagyságban kell kiemelni. A sok előte megszövegezett, konstruált riportból többek közt eltűnt a templomtorony, s hogy véletlen malőr ne történhessen, az operatőrök általában onnan vették fel a jelenetet.

5 A filmgyártás államosításával (1948) a pártállam és kultúrpolitikája a lenini elvek alapján a filmet az ideológia, az agitáció eszközének tekintette. E sematikus filmek, akár a mezőgazdaság szövetkezetesítéséről, akár a munkaversenyről, a szabotálok elleni harcról, a társadalom átneveléséről, akár a szerelemről szóltak, az 1945 előtttől átmentett sémákban ábrázolták a 5 Hildebrand István: Történetek a magyar filmről 1956-86. Filmspirál, 1998.6. sz. 158. old. politika aktuális elvárásainak megfelelő banális történeteket. A forgatókönyveket az államosított gyár központi dramaturgiája fogadta el, s írta át az aktuális politikai eszmék, az új embertípus kifejezésének szellemében. Az új filmtípus, a termelési film a különböző szabotázsokon győzedelmeskedő közösség erejét, az államosításokba és a termelés növelésébe vetett optimizmust sugározta. A proletárdiktatúra, a lenini-zsdanovi elveknek megfelelően, pontosan megszabta a híradó- és dokumentum, de a játékfilmek koreográfiáját is. Szimbolikus példája ennek Kolonits Ilona Budapest című filmje (1953). A kamera a „Tavaszi szél vizet áraszt" népi motívumaira közelít hatalmas körsvenkkel a gellérthegyi Felszabadulásemlékmű felől a Dunára, Pest gyárkéményeirc, a Parlamentre, majd körben Budára. Zajlanak a dolgos hétköznapok: a nyomdában a Szabad Nép milliós példánya, még nedves nyomdafestékkel. Az ébredő városban sorban indulnak a buszpályaudvarokról a buszok, a kocsiszínekből a villamosok. A Csarnokban szorgalmasan rakják ki a rengeteg zöldséget, az emberek megnyugodhatnak: van élelem. A földalatti gyorsvasút, majd a Rákosi Művek sztahanovistái következnek — életképek egy főolvasztár családjának életéből. A pályaudvarra — nem látszik, melyikre — az ózdi vonat fut be az országjáró úttörőkkel. A Körút forgalmát toronyrendőr irányítja, Budapest világváros lett, mondja a narrátor. Majd tanulságos felvételek a Mária Valéria-telep felszámolásáról, a munkásétkeztetésről, a hidak újjáépítéséről, a Parlamentben ülő kötényes