A város és a mozi - Budapesti Negyed 31. (2001. tavasz)

SÁNDOR TIBOR Rózsadombi és Váczi utcai filmmesék

Buda és Pest a harmincas évek magyar játékfilmjeiben Rózsadombi és Váczi utcai filmmesék SÁNDOR TIBOR Talán már a múlt század második felében sem nagyon akadt olyan budai vagy pesti polgár, aki ne érzékelte volna a két vá­ros (rész) lakóinak életmódbeli különbsé­gét. A mindennapi élet tapasztalatait iro­dalmi toposzok erősítették fel, és az idők folyamán ezek maguk is beépültek a város­lakók tudatába. Ha manapság végigsétá­lunk a Váci utcán vagy megállunk a Tabán helyén, ha leülünk egy percre a pesti Duna­parton és engedjük, hogy hasson ránk a „hely szelleme", óhatatlanul felidéződik bennünk Krúdy, Heltai vagy Márai egy­egy, az adott városrészt bemutató művé­nek részlete. Az olvasottak megidézésénél nem egyszer intenzívebben hat ránk a már látott (mozgó)kép felidézése. A játékfil­mek meséje, képi világa talán még érzékle­tesebb nyomot hagy a tudatunkban. Székely István mellett Gaál Béla egyike volt azoknak a filmrendezőknek, akiknek műveiben emblematikus szerepet kapott a főváros. Székely Hyppoíit, a lakáj (1931) című „pesti filmjének" kiemelkedő sikeré­hez csak a három évvel később Gaál által rendezett Meseautó népszerűsége mérhető 1 . Két olyan nagysikerű filmet is forgatott, amelynek mát a címválasztása is a cselek­mény fővárosi helyszínére utal: 1935-ben mutatták be a Budai cukrászda című művét, 1937-ben került mozikba a Pesti mese. A két film cselekménye, jellegzetes szereplői és jellemző képei segítségével kísérletet te­hetünk a két városrész eltétő jellegéről ta­núskodó, a harmincas években még bizto­san ható, társadalomtörténeti szempontból

Next

/
Oldalképek
Tartalom