A város és a mozi - Budapesti Negyed 31. (2001. tavasz)

URBÁN MÁRIA A Kőbánya mozi — élt 35 évet

Még jött a rock, a pop, az útlevél, először csak „Gseszkóba", aztán már Krakkóba lehetett menni vele, ahol sokkal jobb filmeket játszottak a mozik, mint itthon, aztán Párizsba, Londonba. Aztán a nyolcvanas évek elején jött a videó, és akkor nézett meg az ember — meg a család — egy filmet, amikor akarta. Közben a magyar szórakozrató film öregjei elmentek, utódaik pedig mát nem tudtak tömegeket csalogatni a mozikba. Ali is volt az utolsó nagy magyar kasszasiker 1989 előtt? A filmgyártás-forgalmazás-moziüzemeltetés hármasának állami monopóliuma állami dotációból működött. Legelsőnek a piachoz legközelebb álló tesz, a forgalmazás és a moziüzemeltetés szabadította fel önmagát. 1987-ben megszűnik a Mokép forgalmazási monopóliuma, többé senki sem ellenőrzi, milyen filmeket hoznak be az országba. Új forgalmazó vállalkozások alakulnak, az amerikai cégek •— amerikai-magyar vegyes vállalkozások formájában — harcba indulnak a piacért. A Főmo, a Fővárosi mozikat üzemeltető vállalat átalakul Budapest Filmmé, az állami mozik tulajdonosa a Budapesti Önkormányzat főpolgármesteri hivatala.

9 A kezelő a Budapest Film. Ismeri a hálózatot (1983-ra végre elkészült a Főmo budapesti mozikatasztere), ismeri a mozik állapotát, tudja a kihasználtságot, nála van minden statisztika. Számításokat végez, s a mozik egy részét bérbe adja az újonnan alakult forgalmazó vállalatoknak. Ezeknek mozi kell, hogy teríteni tudják a filmjeiket, visznek mindent, amit adnak. Az első körben a külvárosi moziktól szabadul meg a Budapest Film. A Kőbányát 1990 júliusában az Intercom veszi bérbe. A mozi tovább működik, ugyanazok dolgoznak benne, régi Főmósok, n4, f6, h8, az előadásokat továbbra is megtartják. Az 1988-ban alakult Intercom amerikai érdekeltségű vállalat, üzleti szempontok vezetik, a magyar filmhez nem sok köze van. Elsőként tér át számítógépes regisztrációra, például számítógépes jegyeladásra. Pénztári slejfniket adnak mozijegynek, mint a közértben! Az ország zabálásig eszi magát amerikai filmekből, igyekszik behozni minden lemaradást, s minden újdonságot a világpremierrel egyidőben megkap. Néhány év múlva „tömkom" szakokon külön el kell magyarázni a diákoknak, hogy is volt az, hogy egy-egy filmet a készülése után tíz-húsz évvel mutattak csak be Magyarországon, s hogy mondjuk előbb ismertük Belmondót Cartouche- nak, mint a Kifulladásig főhősének. Közben megrázó dolgok történnek. Filmgyárakat lebontanak, eladnak, nyugdíjba küldik a rendezőket, elbocsátják a filmgyár dolgozóit, szakmák szűnnek meg. 1990-ben elmarad a Filmszemle, de még 41 állami mozi van Budapesten. (A szakszervezetek, gyárak átalakulásukkor elsőként a mozikat zárták be — a budapesti mozik jelentős százaléka társadalmi kezelésben volt—, aztán a művelődési házakat, könyvtárakat.) Ijesztő statisztikák látnak napvilágot. 1993 decemberében 1990-hez képest 48 százalékra esett vissza a nézőszám. A magyar filmeké 42 százalékra. 1993-ban 52 százalékkal csökkent az országban a megvett mozijegyek száma, s az összes néző 3,6 9 Filmévkönyv 1990. Magyar Filmintézet, 1990.