A város és a mozi - Budapesti Negyed 31. (2001. tavasz)

URBÁN MÁRIA A Kőbánya mozi — élt 35 évet

tát, és egy harmincas nő újra idejön dolgozni. A maflácska Juli — Schütz IIa első és máig legjobb filmfőszerepe — teljesen éttelmetlen feladatot kap: rajzolja le a gyár csöveit. Nagyon akar dolgozni, a végére jár. Közben megismerkedik a gyárral, a dolgozókkal és tétován veszi észre, hog)' itt mindenki mással foglalkozik. Működnek a gépek, termel a gyár — valamit —, de mindenki valami mást csinál, az egyik fiú nők után futkos, a másik ipari kamerát szerel, a főmérnök a hajómodelljét építgeti. Fél kézzel elvezénylik a gyárat is, katasztrófahelyzetben pedig kiderül, hogy nagyon értik a dolgukat. Juli csodálkozva és akadozva nyilvánosan bevallja a nagyvilágnak, hogy ő valami többet, nagyobbat, fényesebbet vár az élettől, nem ezt a toporgást, lagymatag tocsogást. A másik nő, Piroska — Soós Edit káprázatosan sokszínű, felülmúlhatatlan alakítása — mindezt már pontosan tudja. Vándotmadár, végigjátta a budapesti gyárak zömét, s újra itt kötött ki. Külvárosi bombanő, „ismeri a dörgést" — a rendszert, a gyárakat és a férfiakat —, azt is tudja, mit akar az élettől. Konkrét dolgokat: lakást, munkahelyet, megbecsülést, felnevelni a fiát és megszabadulni lumpen családjától. Okos, gyorsan tanul, leteszi a balesetvédelmi vizsgát, élelmesen kiszúrja a lehetőséget, hogy itt házmesterlakást lehet szerezni, s hog)' ehhez kit kell befűzni. Harsány, vidám,játékos, nagyon megtanult már visszavágni, vadul védekezni. Próbaidőre veszik fel, a gyár csöveinek lefestését bízzák rá. 0 is elkészül a feladattal. Lenézik, átverik, kihasználják, becsapják. Azért egyik nő sem adja fel. Mindketten újrakezdik. Alelankolikus a történet, de cseppet sem szomorú a film. Nagyon erősek ezek a lányok, nagyon akarnak. Döbbenetesen őszinték. Nagyon szetetnék megmozdítani ezt a tunya, lomha világot. A film emlékezetes jelenete, amikor Piroska kikezd a csapossal. Nincs egy neki való férfi sem a gyári mulatságon kornyadozó társaságban. Faggatni kezdi a csapost: Magát én ismerem. Ugyanis én mindenkit ismétek. És sorolja a gyárakat, először kacér csábítással, aztán tompa monotonsággal, mint eg)' litániát. „Kistext? Hungária? Házgyár, 18-as Építők, 2l-es Építők? Takarítóvállalat, Konzervgyár, troli? Nagyvásártelep, Kispesti bőr, Lőrinci tégla. Chinoin, Gubacsi, Kenderjuta. Kénsavgyár, Tétényi sertés, Gombgyár. Hulladékfeldolgozó, Dräsche, Kőbányai sör. Philaxia, Növényolaj, Jutex, Medicor". Híres-fényes gyárak nevei. A számára kiszabott élet-tér. A csapos (Böszörményi Géza, a film írója) meg csak törölgeti a pultot. Bármelyik lehetne. Mind ilyen. Ide azt a léldecit! A csapos erre sem szólal meg. Mindegy, hogy helyesli, nem helyesli. Láthatóan érti. Kőbányán vették fel a gyárjeleneteket és a bányatavaknál játszódókat is. A tavakból már csak egy maradt, körülötte lakótelep épült. Szerényebb film, ám kortörténelmi dokumentummá vált Bácskai Lauró István 197l-es filmvígjátéka, a Nyulak a ruha/árban. Abban a régi kultúrházban futkároznak a nyulak, amelyet a Munkás mozival egyidőben szanáltak. Ez az épületbelső már csak ebben a filmben látható, a környékbeli utcák sajnos alig látszanak, mivel többnyire éjszakai felvételeken szetepelnek. Teljes egészében megvan viszont ma is a kis Ká-