A város és a mozi - Budapesti Negyed 31. (2001. tavasz)

SZEGŐ GYÖRGY A pesti mozi mint a profán gyülekezet temploma

lyezett tábla. A II. emeleten lakott Mérci Adolf író-rendező, színigazgató, aki a már említett Simon Judit filmballada rendezője is volt 1915-ben. O ugyancsak 1915-ben a Royal Orfeumból szerződik át, éppen a Wabitsch-féle Télikertbe, hogy operetteket mutasson be. Elsőként Léhát általa magyarra fordított Víg özvegy-ét. Mérei Adolf a Tivoli ház első halottja 1918-ban. Özvegye Kemény Simon költő-hírlapíróhoz megy feleségül, aki az Esi színházi szerkesztője. A hozzájuk járó társaságban ott találni Csinszkát — immár mint Márffynét —, Molnár Ferencet, Gombaszögi Ellát és Gaál Franciskát. Kisebb-nagyobb lakrészek szobauraként lakott itt Pataki Kálmán operaénekes, Jávor Pál vagy Pajor Mátyás újságíró. A félemeleten volt a Lovas-féle zeneiskola — óráit a mozizenével egyeztetni kellett. Eggyel feljebb, egy másik lakásban volt a Schreiber hangstúdió: „Saját hangja, vigye haza!". A lakók többsége zsidó származású volt, a háború alatt a 8-ból csillagos ház lett. Sokan •— mint Fényes is — nem térhetnek vissza többé. A moziépítész Skuteczky még az I. világháború után Pozsonyba települ, ott praktizál. 1944-ben a Szlovák Nemzeti Felkelésben való részvételéért a Gestapo kivégzi. A bérházakba épülő mozitípus egyike tehát belenő az üzletsorba. Ilyenek (a háború utáni nevükön) egyebek mellett: a Bányász, a Szindbád, a Mátra-Örökmozgó, a Honvéd, a Tisza vagy a Bem (Bodográf, Elite, Vesta, Helios). Természetesen a ház hosszfőfalas traktusait követő forma erősen korlátozott építészeti lehetőséget nyújtott. Mellesleg a Tisza helyén működő — a Tivolinál már említett — Neumann és Ungerleider urak Velence kávéházában volt az első állandó mozivetítés az után, hogy 1896-ban a Váci utcában egy tűzfalra szögezett lepedőre vetítették az első félperces fűmet, a Vendettá-x.. Az utcai vetítésen az egyik néző megijedt a talján gyilkostól, botot ragadva kiabált, „Segítség, emberek, jöjjenek!" Rudnay Béla főkapitány nem is adott újabb engedélyt „az utcai forgalom zavartalanságára" hivatkozva. Pár év múlva már interpellációk témája volt a fűm: a bűnözés melegágyát látták benne. 1913-ban 600 gyetek közül majd 250 hetente (sőt gyakrabban) ment moziba. Greguss Dániel rendőrkapitány az Országos Közművelődési és Irodalmi Szövetség ankétján úgy nyilatkozott, hogy a fiatalkorú bűnözők kivétel nélkül mozijárók. A munkáslapokban is tiltakoztak a mozik ellen: „népbutító barlangok, tucatszámra terjednek." London, Párizs, Róma, Berlin és Bécs lakosságához képest az nézőtéri ülőhelyek számaránya Budapesten a duplája. A szükséges helytakarékos, felcsapható ülésű zsöllyék gyártására cégek specializálódtak, például a Mundus bútotgyár. Egy méreteiben nyitottabb, ám szerkezetében még inkább körülhatárolt belsőépítészetű mozitípus volt az épület földszintje alatti kialakítás. Kiemelkedően sikeres példák a Filmmúzeum (Broadway) és az alagsori Horizont (Híradó). A pesti bérház-etalon U alakú udvarába épített moziknak a Radíus/Renaissance-on és a Tinódi/Tivoli mozin kívül is hosszú sora állhat itt példaként: a Szikra, a Művész, a Toldi, a Vörös Csillag, a Zrínyi, a Kossuth, a