A város és a mozi - Budapesti Negyed 31. (2001. tavasz)

VARGA BALÁZS városnézés

gárzik. Mintha már nem is lehetne komolyan venni az emlékeket. Az ANYÁD! a szúnyogok abszurd drámából szalajtott párosa, Kapa és Pepe derekasan felmondják a leckét, kiskátészerűen átveszik a Szabadságszobor történetét Horthy Istvántól kezdve egészen az ötvenes évekig, ám mindez számukta pusztán hülekedésre szolgáló egzotikum. Úgy élnek ebben a világban, mintha nem is ide tartoznának. Ok még tudnak mindent, ám ki is vonják magukat mindenből. Ennek a városnak van történelme és múltja — de a lakói már nem akarják komolyan venni az emlékeit. A historikum talán végérvényesen a falakba és a szobrokba költözött. A hely szelleme elillant, és már a szellemnek is hűlt helye van e városban. A Szabadság-szobor pedig, bár szemet is ragasztanak-festenek neki, értetlenül meted az egész kaotikus forgatagra. Ezzel a pimasz és szemtelen filmmel hagyjuk is hátunk mögött a kilencvenes éveket és az évtized magyar filmjeit, bár összegezni nehezen lehetne e röpke városnézés tanulságait. A rendezők többsége mostanra már túllépett a dokumentatista, szociologizáló városképen és vagy szűkebb miliők, szubkultúrák bemutatására törekedett, vagy valamifajta vízió (legyen az ezredvégi ezotéria, etnikai béke, mesés szerelmi történet) külső és távoli horizontjáról tekint le a városra. Még azok a rendezők is, akik szociológiailag és térképészetileg egyaránt autentikus környezetbe helyezik történeteiket, a korábbiaknál zártabb közegeket ábrázolnak, nemritkán a groteszk sűrítés stíluseszközeivel élve. Egyvalami szinte teljesen hiányzik a kortárs magyar film Budapestjéből és városlakóinak életéből: a napi politika. A háttérben olykor közönyösen morajlik a televízió, általában reklámot vagy hírműsort sugározva, de éppen ez a két irány (a nagyon steril és nagyon személytelen reklámvilág, illetve a mindennapi erőszak és a nagypolitika naturális képe) jelöli ki a szóban forgó filmtörténetek legerősebb ellenpontjait is. A végpontok közt azonban nagyon osztott a kép, nagyon változatos a paletta. Ahogy nincs egységes városkép, úgy nincs egységes városkép-megmutatás sem. Szabad a vásár, a kilencvenes évek magyar filmjének Budapestje a széttartó rendezői koncepciók felvonulási terepe.