A város és a mozi - Budapesti Negyed 31. (2001. tavasz)

VARGA BALÁZS városnézés

pi hősök életének feltérképezését.

6 A Könnyű testi sértéssel (1983), majd a rákövetkező filmekkel {Falfúró, 1985 Könnyű vér, 1989) a munkásnegyedekből átvonultunk a VIII. kerületbe, ám a történetek, a hősök és legfőképp a stílus nem sokat változott, csak finomodott és gazdagodott. A Roncsfilm (1992) ennek a sorozatnak kultikussá lett, összefoglaló darabja. Amilyen epizodikus és anekdotikus a film története, olyan tökéletesen zárt és jól lokalizálható maga a helyszín. A bevezetőben akkurátusan, nyilacskákkal és feliratokkal meg is mutatják a nézőnek a környék legfontosabb tájékozódási pontjait: a Szigony utca 24. bérházát, a mellette lévő grundot, Poci disznó felségterületét, valamint a szomszédos kocsmát, amely Gólya névre hallgat, és a környék lakosságának állandó tartózkodási helye. Ennyi az egész, különlegesen zárt és sűtű mikrovilág, az egész film alatt szinte ki sem mozdulunk erről a terepről. A jelenetek hátterében olykor feltűnnek a lakótelepi panelsor monoton épületei, ám ennél több sosem látható, és nincs is rá szükségünk. Semmi kis történetek zajlanak a Roncsfi/w-bcn, verekedések, féltékenységek, apró véletlenekből kipattanó drámák zajos, groteszk és megejtő jelenetei. A színészi játék, a dialógusok, a fényképezés és az ellenpontozásra épülő, biccenő, vissza-viszszaugró vágásokkal operáló elbeszélésmód szépen, következetesen vonja ki a filmet a szociológia és a hétköznapiság bűvköréből. Az operatőr, Grunwalsky Ferenc kamerája szokatlan kompozíciókat örökít meg, szinte minden kép kibillen, furcsa nézőpontból, etedeti beállításokból látjuk az eseményeket. Ki tudja, honnan érkező, játékos fénypászmák bukkannak fel és világítják meg egy-egy pillanatra az arcokat, testeket, szobabelsőket. Folyton-folyvást változnak a színek, elektronikus trükkökkel váltanak tónust a színkompozíciók. Szó sincs azonban arról, hogy ezek a technikák veszélybe sodornák a film „autentikusságát". Egyrészt valóban van ilyen hely Budapesten, létezik a Szigony utca és a Gólya vendéglő, némi terepgyakorlat révén bárki meggyőződhet a helyszínválasztás pontosságáról. A Roncsfilm a lehető legbeljebb merészkedik ebbe a világba, de nem azért, hogy laboratóriumi mintaként, érdekes-különös társadalmi jelenségként mutassa fel. Szomjas sűrít és tömörít, s közben dekonstruálja, szétroncsolja az unalomig megszokott dokumentarista városképet, a kiürült fikciós sablonokat. Történeteket akar elmesélni, amelyek ebben a városban gyökereznek, olyan figurákról, akikkel nap mint nap találkozhatunk. Filmjei tele vannak erőszakkal, átverésekkel és könnyű stiklikkel, csalásokkal és megcsalásokkal, egyszóval igazi mozköxténetek ezek, az eltávolítás és a groteszk humor révén azonban emberivé, elevenné és 6 Szilagyi Ákos: A rendetlenség varázsa. Beszélgetés az elfogulatlan filmezésről. Filmvilágom), 4. sz. 16-20. old. 7 „A Szigony utca annak ideién, éppen a Roncsfilm hatására gyorsan kultuszhelyévé vált a magamfajta Rózsadombról és egyéb mértéktartóan polgárosult vidékekről származó, a kulturális antropológiával naivan kacérkodó bölcsészhallgatónak. Jómagam nem egy forgatást asszisztáltam végig a Gólyában, mely biztos aduvá vált a főiskolás filmek helyszínkereső különítményeinek kezében..." Vasak Benedek Balázs: Szolarizált leves. Beszélő (2000), 3. sz. 105-106. old.