Budapest ostroma - Budapesti Negyed 29-30. (2000. ősz-tél)

VESZPRÉMY LÁSZLÓ Buda és Pest legkorábbi ostromai a kezdetektől 1542-ig

város erőszakos bevételére. Talán ez is magyarázza, hogy 1526-ban, a mohácsi csatavesztés után, teljesen felkészületlenül érte a budai erősség parancsnokait és katonáit a fenyegető török ostrom híre. A várban tartózkodó Mária királyné, a beteg és öreg Bornemissza János, Mátyás király alkincstartója, az akkori várnagy és az éles szemű megfigyelőként híressé vált pápai követ, Burgio a vereség másnapján, csütörtökön értesültek a tragédiáról, s a menekülés mellett döntöttek. A városban csak a zsidók maradtak vissza, köztük a Buda kulcsait átadó Salamon fia József, akinek családja még a múlt században is kiváltságokat élvezett Szalonikiben. Magatartásukat talán a török előrenyomulás miatti pogromoktól való félelem motiválhatta. A törökök Kelenföld felől a budai oldalon vezető hadiúton közelítik meg a várat, amelyet minden harc nélkül vettek birtokba. Kemálpasazádé beszámolójában sok igazság van, amikor így ír: „Igen nagy és régi város... Egész területével, s lerombolhatatlan kastélyával a világ csodái közé tartozik. Falai közé ellenség még nem tette be lábát, s nem ejtette hatalmába..." A leírásban valószínűleg benne van a szemtanú véleménye is, miszerint a várat mint katonai erősséget a Zsigmond király uralkodását követő századokban elhanyagolták, s különösen a tűzfegyverek elterjedésének évtizedeiben vált teljesen elavulttá. Bornemissza János várnagyot már bírálták az 1520-as években a falak elhanyagolt állapota miatt, de ekkor már minden pénzt felemésztett a déli végvári vonal maradványainak karbantartása. A város által kiállított zsoldoscsapat, a vár őrsége a királyi udvari egységekkel, a tüzérség jó részével Mohácsra vonult, így a sikeres védelemre semmi esélyük sem lett volna. A mohácsi csatavesztéssel kezdődő 1526. évi megaláztatássorozat Buda harc nélküli elvesztésével és a megszállás harmadik napján, szeptember 14-én a Váralja felgyújtásával tetőzik. A budai királyi palota előtt álló bronzszobrok, a királyi könyvtár remekmívű kéziratai, a Hunyadi János által Nándotfehérvárnál zsákmányolt két hatalmas török ágyú, a Boldogasszony templom, a mai Mátyás templom kandeláberei mind Konstantinápolyija kerülnek hadizsákmányként. A törökök szeptember 21-én egy hajóhídon kelnek át Pestre, feldúlják a túlpartot is, majd délnek indulva elhagyják az országot. Buda magára hagyása jól mutatta azt a bénultságot, amelyet a király halála kiváltott az országban, az elkövetkező évek eseményei pedig a zavaradottságot, amit a trónharc, majd a kettős királyválasztás eredményezett. Erdélyi vajdaként már eleve az ország tekintélyes része feletti hatalom birtokában Szapolyai János ért hamarabb Budára az év november 1-én. Igaz, hogy Habsburg Ferdinánd december 16-áig még csak Pozsonyig jutott, de mögötte ott állt a Habsburg Birodalom segítsége. A Bécs előterében gyülekező 15-20 000 főnyi sereg parancsnoka Kázmér brandenburgi őrgróf lett, de a parancsnoki karba került az Itáliában hírnevet szerzett Nicolaus Salm, további sokat próbált és harcedzett tisztek társaságában. A csapatokat támogatta az új hajókkal bővített dunai flotta. Johann Katzianer vezetésével 1527 júliusára elfoglalták Pozsonyt és Nagyszombatot, majd Óvár, Győr, Komárom és Visegrád elfoglalásával fenyegették egyre jobban Budát. A Ferdinánd-párt zsoldjába fogadta a baranyai Vörösmarrnál