Budapest ostroma - Budapesti Negyed 29-30. (2000. ősz-tél)

DOMOKOS GYÖRGY Forrásközlés

muskétással, két csapatra osztva s kísérve ásókkal, csákányokkal ellátott száz, ember által. A rohamot a kis bástyától bal kéz felé a brandenburgiak a következő mó­don rendezték: a másodvonalban földdel, gyapjúval s más hasonló anya­gokkal töltött zsákok mögött állították fel a nehézpuskásokat, kiknek fel­adatuk volt ez alkalommal, hogy ne mozduljanak, hanem folytonosan lődöz­zenek a törökökre, akik a résen mutatkoznak. A hajdúkat, kiket a győri parancsnok vezetett, a vízi oldal felé állították, ahol a fal nagy részét ledön­tötte pár nap előtt a puskaporos torony légbe repülése. Nekik csak áltáma­dást kellett intézniük, őket egy őrnagy támogatta néhány válogatott szá­zaddal. A főbb tiszteknek is ki voltak jelölve őrhelyeik, hogy kötelességei­ket végezhessék. így például Nigrelli őrgróf vezénylő tábornok, Keth ezre­des, báró Röderer és Starhemberg őrnagy a német rend nagymestere mellett állottak. Souches altábornagy segédei voltak pedig: báró Diepen­thal vezénylő tábornok, gróf Oeningen ezredes, Jörger alezredes és Croy őrnagy. Ezerkétszáz emberből állott a tartalék a keskeny úton Thüngen tábornok alatt, tizenkét századossal, tizenkét hadnaggyal s más altisztek­kel, alezredesekkel, őrnagyokkal, kik készen álltak az elesettek vagy sebe­sültek helyére lépni; mely ezerkétszáz muskétás kis csapatokban nyomult a vonalakon előre, amint a többiek némi tért nyertek. A gyalogság többi része csatára készen fegyverbe állott és a tábornokok a sáncárkokban. Ily rendben a katonák bátran, vitézül rohamoztak s mászták meg a rése­ket, hol nagy ellenállásra találtak, különösen a nagy bástyánál, hol a réshez való feljáró meredek volt s a védők számosan és keményen elszánva. A mieink kétszer-háromszor visszavercttek, de mindannyiszor megújít­ják a rohamot, míg végre uraivá lettek a réseknek s megállottak helyükön. A brandenburgiak is elfoglalták a kis árkot, köztük ötven hajdú is volt, kik igen jól viselték magukat. A harc öt órától esti kilenc óráig tartott, a vér bő­ven ömlött s az ellenségnek nem annyira fegyverei, mint inkább aknái miatt és puskapor által, melyet szerteszét elhelyeztek, s mikor helyükről elvonul­tak, mindig felrobbantották. Alig lehet szomorúbb látványt képzelni, mint mikor aknáik felrobbantásával két-háromszáz emberünk légbe repült s részben megöletett, részben iszonyatosan összemarcangoltatott. Mind­ezek mellett az ellenség nem tudta elrémíteni embereinket, s legmaka­csabb ellenállásával sem tudta meggátolni, hogy embereink el ne foglalják a bástyákat és köztes falakat. Nem sok jót műveltek azok a hajdúk, kik a csá­száriakkal valának, mert megrettenvén a tűztől, a félelem nem engedte, hogy álrohamukat a vízi oldalon megtegyék. A lotaringiai herceg és gróf Starhcmberg közel álltak a német rend nagymesteréhez, s karddal kezük-

Next

/
Oldalképek
Tartalom