Budapest ostroma - Budapesti Negyed 29-30. (2000. ősz-tél)
DOMOKOS GYÖRGY Forrásközlés
muskétással, két csapatra osztva s kísérve ásókkal, csákányokkal ellátott száz, ember által. A rohamot a kis bástyától bal kéz felé a brandenburgiak a következő módon rendezték: a másodvonalban földdel, gyapjúval s más hasonló anyagokkal töltött zsákok mögött állították fel a nehézpuskásokat, kiknek feladatuk volt ez alkalommal, hogy ne mozduljanak, hanem folytonosan lődözzenek a törökökre, akik a résen mutatkoznak. A hajdúkat, kiket a győri parancsnok vezetett, a vízi oldal felé állították, ahol a fal nagy részét ledöntötte pár nap előtt a puskaporos torony légbe repülése. Nekik csak áltámadást kellett intézniük, őket egy őrnagy támogatta néhány válogatott századdal. A főbb tiszteknek is ki voltak jelölve őrhelyeik, hogy kötelességeiket végezhessék. így például Nigrelli őrgróf vezénylő tábornok, Keth ezredes, báró Röderer és Starhemberg őrnagy a német rend nagymestere mellett állottak. Souches altábornagy segédei voltak pedig: báró Diepenthal vezénylő tábornok, gróf Oeningen ezredes, Jörger alezredes és Croy őrnagy. Ezerkétszáz emberből állott a tartalék a keskeny úton Thüngen tábornok alatt, tizenkét századossal, tizenkét hadnaggyal s más altisztekkel, alezredesekkel, őrnagyokkal, kik készen álltak az elesettek vagy sebesültek helyére lépni; mely ezerkétszáz muskétás kis csapatokban nyomult a vonalakon előre, amint a többiek némi tért nyertek. A gyalogság többi része csatára készen fegyverbe állott és a tábornokok a sáncárkokban. Ily rendben a katonák bátran, vitézül rohamoztak s mászták meg a réseket, hol nagy ellenállásra találtak, különösen a nagy bástyánál, hol a réshez való feljáró meredek volt s a védők számosan és keményen elszánva. A mieink kétszer-háromszor visszavercttek, de mindannyiszor megújítják a rohamot, míg végre uraivá lettek a réseknek s megállottak helyükön. A brandenburgiak is elfoglalták a kis árkot, köztük ötven hajdú is volt, kik igen jól viselték magukat. A harc öt órától esti kilenc óráig tartott, a vér bőven ömlött s az ellenségnek nem annyira fegyverei, mint inkább aknái miatt és puskapor által, melyet szerteszét elhelyeztek, s mikor helyükről elvonultak, mindig felrobbantották. Alig lehet szomorúbb látványt képzelni, mint mikor aknáik felrobbantásával két-háromszáz emberünk légbe repült s részben megöletett, részben iszonyatosan összemarcangoltatott. Mindezek mellett az ellenség nem tudta elrémíteni embereinket, s legmakacsabb ellenállásával sem tudta meggátolni, hogy embereink el ne foglalják a bástyákat és köztes falakat. Nem sok jót műveltek azok a hajdúk, kik a császáriakkal valának, mert megrettenvén a tűztől, a félelem nem engedte, hogy álrohamukat a vízi oldalon megtegyék. A lotaringiai herceg és gróf Starhcmberg közel álltak a német rend nagymesteréhez, s karddal kezük-