Budapest ostroma - Budapesti Negyed 29-30. (2000. ősz-tél)

DOMOKOS GYÖRGY Buda ostromai

szólva csekély volt, mivel a tüzérek még nem ismerték a ballisztikus röppálya tulaj­donságait. 41 A paralleleket és az összekötő árkokat szélesre és mélyre ásták, hogy a na­gyobb létszámú csapatoknak a gyors moz­gást, egyidejűleg pedig a bennük állomáso­zó őrségnek a megfelelő elhelyezést is biztosítsák. A parallelrendszer minden tűz­fegyvernek védett és erős lőállást, a gya­logságnak pedig biztos fedezéket nyújtott, így szerkezeténél és tűzerejénél fogva cl tudta hárítani a védők kitöréseit. Szükség esetén a kívülről jövő felmentési kísérlete­ket is ki tudta védeni, de erre a célra épí­tették meg rendszerint a circumvallációt, az ostromlók táborát és az erődítményt kí­vülről övező sáncot. Vauban a tüzérség tevékenységét is újjá­szervezte. Pontosan meghatározta az üte­gek helyét, az ütegekbe állítandó lövegek számát, típusát, s mindegyiknek kijelölte saját célját. A nehéz ostromágyúk a falakat törték, a kisebb kaliberű tábori ágyúk a vé­dőket igyekeztek a falak tetejéről elűzni. Rendkívül fontos szerep jutott a mozsár­ágyúknak, amelyek, az említett célzási problémák ellenére, jól megfeleltek az erő­dítmények belterületének bombázására, a védők állandó nyugtalanítására és fárasztá­sára. A tüzérségnek és a gyalogságnak szoro­san együtt kellett működnie. A gyalogság készítette az árokrendszert, s benne a tü­zérség állásait, miközben az ágyúk fedez­ték a munkálatokat. A küzdelem utolsó fa­il Nem egy ostromban így földúlhatott elő, hogy a falak közelében kilőtt mozsárbombák átrepültek az ostromlott váron, és saját katonáik fejére hullottak vissza. 42 Vauban és általában a korszak várépítészetére I.: Zastrow, Anton von: Geschichte der beständigen Befestigungen oder Handbuch zisában végül az ágyúk törtek rést a gya­logsági roham számára. 42 Az 1684-es eseményeknél már láttuk, hogy a rosszul megépített ostromművek nagyban hozzájárultak a keresztény sereg kudarcához. A sereg vezérei és hadmérnö­kei azonban Érsekújvár alatt bebizonyítot­ták, hogy jól ismerik a várharcászat legkor­szerűbb módszereit. Arra persze, hogy e téren kellő gyakorlatot szerezzenek, a tö­rökellenes felszabadító háborút megélőző évtizedekben a francia fronton számos al­kalom adódott, legutoljára az 1672-79-es francia-németalföldi háború során. Most tehát újabb alkalom nyílt a bizonyításra. Csakhogy amíg Érsekújvárnál egy síkvidé­ki, szabályos hatszögű, olasz rendszerű erő­dítménnyel álltak szemben, addig Buda hegyre épült, korszerűtlen, szabálytalan formájú vár volt. Ez és számos egyéb körül­mény persze jelentősen befolyásolta az ost­romműveletek kivitelezését. A budai vár ostroma tehát, a hagyomá­nyoknak megfelelően, a Víziváros bevéte­lével kezdődött, mivel Lotharingiai Károly csapatai csak ezután kezdhettek hozzá az északi fal elleni árkászmúveletekhez. Ez csekély áldozatok árán, június 24-én este meg is történt. Már másnap hozzáfogtak az első parallel ásásához, amely a városfalon belül, közvetlenül előtte húzódott, s meg­óvta az esetleges hátbatámadástól. Nemso­kára elkészült a második párhuzam, a hozzá vezető közelítőárkokkal együtt. Az árok­rendszert jobb oldalról fedező városfalat az der vorzüglichsten Systeme und Manieren der Befestigungskunst. Leipzig, 1839.116-148. old. Duffy, Christopher: The Fortress in the Age of Vauban and Frederick the Great 1660-1789. Siege Warfare, Volume II. London-Boston-Melbourne-Henley, 1985. 1-97. Oomáos 1986.100-105.

Next

/
Oldalképek
Tartalom