Budapest ostroma - Budapesti Negyed 29-30. (2000. ősz-tél)

DOMOKOS GYÖRGY Buda ostromai

vezette császári hadat. Ezért a haditanácsban mégis Buda megtámadása mellett döntenek. Hermann Russwurm, a császári hadsereg új parancsnoka azonban megint túl későn, csak október elején kezdhette meg a Fehérvár alatt megsebesült Kálizáde Ali védte Buda vívását. Október 3-án szinte menetből foglalták el a Vízivárost, mégpedig a Duna felől indított partraszállás és egy kívülről jövő roham együttes sikerével. Ezután gyújtóhajóval átszakították a nagyjából a mai Lánchíd helyén állott hajóhidat is. Október 4-én a Gellérthegy is a támadók kezébe került, ahonnan megkezdték a Vár és Pest ágyúzását. 5-én hajnalban a Vízivárosnál már bevált kétirányú támadással Pestet foglalták el, ahol rögtön elsáncolták magukat. 13-án azonban megérkezett a Szarvas alól sietve visszafordult nagyvezír, ekkor már csak 30 000 fős sereggel. Először Pesrer akarta visszavenni, sorozatos kísérletei azonban rendre kudarcba fulladtak, ám 2000 katonáját sikerük a Várba juttatnia. A keresztények is kaptak erősítést, amikor 17-én megérkezett Mátyás főherceg, tízezernél is több katonával. Közben az ostromlók módszeresen építették sáncaikat és ütegeiket a (jeliérthegyen és a Vízivárosban. A Széna tér helyén állt üteg az Esztergomi rondellát, a Gül baba türbéje környékén állt üteg a várfalat, míg a Kakas-kapunál lévő az Erdélyi bástyát lőtte. Megint a Bécsi kapu körül törtek réseket, s október 22-én már rohamot indítottak ellenük. A roham azonban véres veszteség után összeomlott. Az amúgy is éhező, fizetetlen katonákat ezután már lehetetlen még egyszer a falak ellen küldeni. Az újabb nagyszámú sereg közeledte, valamint a védők erős kitörései miatt Russwurm november 2-án visszavonta katonáit az óbudai táborba. Még két héten át folytak a csatározások, ám minden eredmény nélkül. Végül Pesten erős őrséget hagyva, november 14-én a demoralizált, fizetetlen, éhező és fázó sereg elvonult Buda alól. 1603-ban sem lett jobb a helyzet, olyannyira, hogy ekkor már kísérletet sem tettek a Vár megvívására, csupán a felmentő seregre sikerült a Csepel szigeten súlyos vereséget mérni. A kudarcok betetőzéseképpen pedig a törökök 1605-ben visszaszerezték Esztergomot is, lezárva a vízi utat, gyakorlatilag lehetetlenné téve a további kísérleteket." A keresztény haderő a tizenöt éves háború alatt háromszor próbálkozott Buda ostromával, s mindannyiszor kudarcot vallott. Bár a Var ész/aki oldala alatt elterülő Vízivárost minden alkalommal bevették, ha olykor kemény harc árán is, lévén annak védelmi képessége minimális, a Gellérthegy tetején, a mai Citadella helyén állott, fából emelt őrhelyet pedig a védők adták fel, a Várhegyen álló erődítménnyel nem boldogultak. Az okok egyértelműek: a haderő gyengesége, a rossz utánpótlás, a szervezés lassúsága, a késedelmes felvonulás. A másik oldalról nézve, a törökök mindannyiszor kellően megerősítették Budát, és a felmentő sereg is mindig megjelent a hadszíntéren, az erők megosztására kényszerítve a támadókat. A harcok legnagyobb vesztese persze minden alkalommal a polgári lakosság volt, hiszen a Víziváros többi/ Csorba 1978.165-171. old.