Budapest ostroma - Budapesti Negyed 29-30. (2000. ősz-tél)

UNGVÁRY KRISZTIÁN Második Sztálingrád

tudom, hogy akkor lelőnek. Az egyik német csak egy pillanatra tartotta ki a sisakját az ablakon, máris 5 helyen volt átlőve. (...) Negyed 10. Az egyik katona a szalonablakon leselkedett ki (a kis kíváncsi), lelőtték. Fejlövést kapott. Amikor a szalonban jártam, és az ablak alatt, ahol őt kilőtték, átbújtam (mivel mutatkozni nekem sincs kedvem) belenyúltam véletlenül a földön szétfolyt agyvelős vérbe. Ebéd közben jutott az eszembe, hogy még azóta nem mostam kezet. Azért ettem nyugodtan tovább. Kezet mosni luxus. (...) Már az óvóhely feljáró felől is lőnek. Ilyennek képzeltem a háborút. Most már nagyon unom. Nagyon aknáznak. A házmester lakásban már négy hulla fekszik. Az óvóhelyen néha nem is lehet látni, mert olyan nagyon porlik a vakolat. A lámpa sokáig imbolyog. A vakolat porszemeken megtörik a fény. Néma csend. Aztán megint kelepel a géppuska, robban az akna. Nem is gyújtottunk ma be, mert a kémény annyira el van lőve, hogy nem bírnánk ki a füstben. A Krisztina templom orosz kézen, az 50. sz. ház is orosz kézen. Kilestem az utcára az egyik ablakon keresztül. Már szabad szemmel is látni lehet az orosz hullákat. (...) 1945. TI. 11. Reggel nagyon erősen ágyúznak. Vannak olyan negyedórák, amikor egész idő alatt a házat lövik. 5 percenkint rázkódik meg a ház, és hallunk omlást. (...) Fél 12 tájban felmentem a lakásba. Apácska íróasztalának a hátát letépték és eltüzelték. A lovak alól megmentért orvosi könyveket megint szétszórták. Gyümölcsös ládákat eltüzelték. Éppen a nagy pincéből rakodtunk át a fás pincébe, mikor nagy üvegcsörömpölést hallottam a lépcsőházból. Hát az egyik SS korcs azt a ládát öntötte a földre, amelyben a megmentett vitrin porcelánok voltak. Majdnem kivétel nélkül mind összetört. Az egész pincei életben az a sok megaláztatás a legrosszabb számomra, amiben részünk van. A németek fát kértek. Nem akartunk a fás pincéből adni, mert oda vannak berakva a koffereink. így hát a nagy pincéből adtunk nekik, de az nagy volt. Velünk vágatták föl. Mialatt mi vágtuk, ők nevettek. A W.C.-t nekünk kell utánuk tisztogatnunk, mert ha tele van, egyszetűen melléje piszkítanak a földre. A parkettás szobákban nyílt tüzet gyújtanak. Minden bútotunk barikád. A helyzet kibírhatatlan. (...) Preisingeréknél az oroszok vannak. Az lefelé a 3. ház. 5 órakor a németek elmennek, mert azt hallották, hogy beketítették őket, és a Naphegy felől támadnak az oroszok. (...) Fél 9. A németek megint vissza jönnek. 9-kor a németek megint elmentek. Kiürült az óvóhely. Felszöktem körülnézni. A lakásban vannak még németek. Döglött lovak mindenfelé. Vérszag, enyhe hullaszagaromával, finoman keverve füsttel. Hideg van. A szobákban térdmagasságig áll a trágya. Nem lehet jól látni. (...) Németek nagyon fázósan néznek. Szelídek lettek. Sőt, kedvesen figyelmeztetnek, hogyha nem megyek le a pincébe, agyonlőnek, mivel civilnek nincsen az első vonalban helye. Megnyugtatom őket, nem sokáig első vonal ez. Ok is megnyugszanak. Állítólag ők gyújtották fel a pályaudvart. 11-kor a németek elhagyják a házat végleg. Vagy visszajönnek, vagy az orosz jön.