Budapest ostroma - Budapesti Negyed 29-30. (2000. ősz-tél)

UNGVÁRY KRISZTIÁN Második Sztálingrád

1945. 1.21. (...) Dél tájban Édesapám felment a lakásba. Rövid idő múlva az én nagybátyám, a hülye Sanyi bácsi beszólt az óvóhelyre: „nézzétek meg, Dezsőnek valami affaire van. Valaki­vel veszekszik". A lányok felszaladtak rög­tön. Én csak pár perc múlva tudtam eltűnni Édesanyám szemei elől, és fellógni. A kö­vetkező eset történt: Apácska belépett az ebédlőbe, a nyitott szekreter előtt egy németet talált. Aki hi­degvérrel felmutatott egy lámpát, amit a szekreterben talált. Apácska ebbe nem nyugodott bele. Megkérdezte mit kétes itt. A német erre valami értelmetlen dolgot dadogott kedvesen. Édesapám megkérte, hogy jöjjön vele a várospatancsnokságra. A német nem akart. Erre Apácska megfogta a gallérjánál fogva, és fojtogatni kezdte, itt szerettem volna ott lenni. Végre Mariska áthívta a szomszédból Mertelendy főhad­nagyot, aki revolvert szegezett a németre. En a német mögött álltam, de amikor lát­tam, hogy a főhadnagy revolvert szegez rá, rögtön félreálltam, mert reméltem, hogy itt a helyszínen átlövi a svábot. De nem lőtte. Később elvitte a németet a német parancs­nokságra, ahol csak egy enyhe dorgálást ka­pott. Az őrnagy, aki megdorgálta, mesélte, hogy ezek nem is igazi németek, mert tisztjeiket orozva meggyilkolják, lopnak és rabolnak. Nagyon kell rájuk vigyázni. 1945. I. 23. (...) A szomszédban lévő városparancsnok­sággal összehasonlítottuk az óránkat, mi egy órával hátrébb éltünk. Ők mesélték azt is, hogy az ideiglenes kormány fegyverszü­netet kötött. Mi fizetünk 300 millió dollár jóvátételt. Trianoni határok. 8 hadosztályt kell az oroszoknak adni. Ezeket a gyaláza­tos feltételeket állítólag elfogadtuk. D. u. 3/4 5-kor hatalmas robbanás. A romba dőlt ház felső szomszédja telitalála­tot kap. Nagyon érdekes találat, a tető majdnem épen megmaradt, csak a ház ment széjjel. Ott is sebesültek voltak be­szállásolva. A sebesültek 8-9-en és hatom vendég nő az egyik emeleti szobában tar­tózkodott. Az egyik kihúzott sebesült me­sélte. O a sarokban ült, mikor erős sivítást hallottak. A bajtársai a szoba közepén áll­tak. Annyit látott, hogy az egyik hölgy a robbanás pillanatában az ajtóhoz szaladt. Ok leestek a földszintre. A ház főbérlőjé­nek, a tábornoknénak a kisfiát csak ne­gyedóra múlva ásták ki a romok alól. Nem tudott magától kimászni, mert egy vas traverz nyugodott rajta. 5 halott van. A nők mind megmenekültek. Víz nincsen. Este. Édesapámat már másodszor hívják a tábornokné kisfiához, mert nagyon nehe­zen lélegzik. Állandóan henceg a kis fiú, hogy ő a romok alatt volt. 1945. I. 24. Már napok óta nincsen víz. Inni sem le­het. Nagyapa mosakodott. A folyosón mo­sakodott. Mi az óvóhelyen kimeredő sze­mekkel lestük a vízcsobogást. Egyedül a nagybátyám, aki immár 5 hete csak ivásra használja a vizet, fordult el méla undorral. Nagyapa bejött a vízzel. Volt mir hallgatni. Azaz csak egy megjegyzést hallott Edes-

Next

/
Oldalképek
Tartalom