Budapest ostroma - Budapesti Negyed 29-30. (2000. ősz-tél)

VESZPRÉMY LÁSZLÓ Buda és Pest legkorábbi ostromai a kezdetektől 1542-ig

elmenekült, de a túlparton rekedt több ezer főnyi gyalogságot lemészárolták, illetve fogságba ejtették. Szulejmán naplójának élénk leírása szerint az éj sötétjében moszlim és gyaur, hívő és hitetlen úgy összekeveredett egymással, hogy az igazhitűek csak az ágyúk villanásai és a kardok csillogása mellett voltak megkülönböztethetők a pokol lakosaitól. A török hajóhad másnap reggel köt ki Pestnél, s ejti fogságba, gyilkolja le Roggendorf még ott maradt csapatait, hiába harcol nagy vitézen 800 magyar huszár. A török szerzi meg a kitűnően felszerelt Habsburgsereg teljes felszerelését, ostromágyúk és mozsarak sokaságát, lőporos hordók százait, továbbá két folyami naszádot. 1541. augusztus 29. Mire a szultán augusztus 26-án Buda alá érkezik főseregével, a csatáról már csak a Ferdinánd partiak hullái tanúskodnak, amelyek a nyári melegben akadályozzák a szultáni tábor kialakítását. A szultán üdvözlésére a király gyámjai, Fráter György, Török Bálint és Pctrovics Péter vállalkoznak. A törökök jóindulatának megnyerésére 600 német és cseh foglyot adnak át, akiket Roggendorf seregéből zsákmányoltak. Majd a szultán Lógódon felállított sátrából nézi végig a foglyok lemészárlását. Ezt a sorsot, nyilván a remélt váltságdíj miatt, csak a legmagasabb rangúak kerülték el. Augusztus 28-án a szultán nevében adta át Ali aga, a csausz-basi a végzetes meghívást Izabella királynénak és a magyar vezetőknek, János Zsigmond udvari méltóságviselőinek és a budai elöljáróknak. A történet részletei jól ismerlek: a magyar vezetőkben felébredt az óvatosság, Szerémi szerint Török Bálint foglalta össze a magyarok kételyeit, és Werbőczy adott feleletet rájuk: „En csodálkozom rajtad Bálint, hogy még kételkedsz a törökök császárában. Idát nem megmondtam nagyságodnak, hogy a török császárnak szavai olyanok, mint az evangélium?" Meglehet, hogy a sokszor túlzó krónikás, Szerémi utólagos szellemességével van csak dolgunk, s a vita valójában racionálisabb érvekkel folyt; tény, hogy az adott helyzetben a török csapatoktól körülvett magyar vezetőknek valós választási lehetősége nem volt. A mohácsi csata 15. évfordulóján, augusztus 29-én járult a menet a csecsemő János Zsigmonddal a szultán színe elé. A szultán kedvesen fogadta őket, jóindulattal vette az átnyújtott ajándékokat. Közben azonban — Istvánffy Miklós előadása szerint — török csapatok vonulnak fel a Várba, hogy megtekintsék Budát. A végső parancsot a janicsárok vezetője adta ki, aki személyesen utasította a janicsárokat a budai polgárok fegyvereinek összegyűjtésére, a város stratégiai pontjai, mindenekelőtt a kapuk megszállására. A városban lévőket részben távozásra kényszerítik, de magukkal vitt értékeiket, adott szavukkal ellentétben, elvették, és megfélemlítették őket. Budát végleg birtokba vették, s egy új török tartomány, a budai vilajet központjává tették meg, s rögtön ki is nevezték az új budai pasát. A Boldogasszony templomot mecsetté alakították át, a szultán sátrát pedig a Szent György térre helyezték át. Szeptember 2-án a Boldogasszony templom tornyából a müezzinek énekelték az imára hívó éneket, amikor a szultán a Logodi kapun át felvonult a Várba. János Zsigmond, az anyakirályné és kísérete a