Budapest ostroma - Budapesti Negyed 29-30. (2000. ősz-tél)

UNGVÁRY KRISZTIÁN „Sacco di Budapest", 1919. Gheorghe Mardarescu tábornok válasza Harry Hill Bandholtz vezérőrnagy nem diplomatikus naplójára

Azonban meg 48 óra sem telt el a gyapjúraktár felfedezése óta, amikor megérkezett az Amerikai Misszió leirata, és tudatta, hogy a gyapjú egy amerikai konszern tulajdona; azt kérték, ne küldjük a szállítmányt a Tiszán túlra. Sajnálatomat fejeztem ki, amiért a kérést nem teljesíthetem, mert a gyapjúval már átkeltek a Tiszán, és nem tudom, hogyan lehetne megtalálni most, hogy a megszálló hadsereg háta mögötti területen állomásozó román parancsnokság már átvette. d) Bandholtz tábornok 1919. szeptember 8-án a magyarországi román megszálló csapatok tudomására hozza, hogy D. Elmer Klein amerikai állampolgár, és kéri, hogy a Cegléd közelében, Nyársapátiban fekvő birtokán semmit le ne foglaljanak; abban az estben pedig, ha mát valamit lefoglaltak volna, fizessék ki haladéktalanul. e) Az Amerikai Misszió 1919. október 13-ai jelentésében ez áll: a Hegyi István utca 76. sz. alatti amerikai alattvaló lakásán a román katonák nem egyszerűen rekviráltak, hanem valósággal raboltak. Kis idő elteltével, Dózsa Mihály rendőr jelenti, hogy a megnevezett utcában, a 76. sz. alatt csak egy ütés telek található, bezárt kapuval, és amikor a szomszéd házban (a 78. sz. alatt) érdeklődött, kiderült, hogy nem tudnak semmiféle rablásról. 0 Végül, egy adott pillanatban, Bandholtz tábornok kijelentette, hogy Teleki gtóf amerikai alattvaló, ezért fel kell őt menteni a lefoglalások alól. Mindez arra késztetett, hogy megkérjem Bandholtz tábornokot, készítsen nekem a még Magyarországon élő magyarokról feljegyzést, hogy csak őket érintsék a lefoglalások}

1 E nehézségek ellenéte, a már említett intézkedéseknek köszönhetően, Budapest megszállása után 16 nappal az élet normális mederbe terelődött: az ellátás jó volt (többféle nagy mennyiségű élelmiszer maradt egyik napról • A Bandholtz tábornok által kiállított számos oltalmi bizonyítvány miatt a román hadseregnek egy adott pillanatban saját pénzén kellett élelmet vásárolnia, Bandholtz tábornok védencei pedig visszautasították, hogy valamit is a románoknak eladjanak. Lehetséges-e ennél furcsább helyzet? [Mârdârescu elhallgatja, hogy az úgynevezett „vásárlások" a kifosztás egyik válfaját képezték. A román hadsereg vásárlásaikor a tanácsköztársaság által nyomott értéktelen „fehér pénzzel" fizetett, de a befizetéseket mind az értékállóbb „kék pénzben" követelte — U.K.] " Számos leirat érkezett még, amelyekben Bandholtz tábornok különböző időpontokban tudatta, hogy ebben és ebben a helységben rendellenességek, lopások és gyilkosságok történtek a román csapatok részéről, és kéri a román megszálló csapatok parancsnokságát, hogy folytasson nyomozást, az eredményt pedig közölje az Amerikai Misszióval, annak érdekében, hogy az ügyet lezárhassák. Természetesen az Amerikai Misszió által tett feljelentés nyomán a román megszálló csapatok parancsnoksága elrendelte a részletekbe menő vizsgálatot, és a legtöbb esetben a nyomozók (a román parancsnokság képviselője és a helyi magyar hatóság kirendeltje) a kiállított jegyzőkönyvekbe bejegyezték, hogy a vád alaptalan, vagy ami eléggé humoros, hogy az adott helységbe be sem tették a románok a lábukat. Világos, hogy mindig küldtem az Amerikai Missziónak másolatot a jegyzőkönyvekről, hogy irataikat a megtelelő módon tölthessék ki.