Budapest ostroma - Budapesti Negyed 29-30. (2000. ősz-tél)

UNGVÁRY KRISZTIÁN „Sacco di Budapest", 1919. Gheorghe Mardarescu tábornok válasza Harry Hill Bandholtz vezérőrnagy nem diplomatikus naplójára

h) Az angol kereskedelmi megbízott, D. Rattigan írja 1919. október 8-án Lord Cursonnak: „A vád, miszerint Budapestet élelem és tüzelőanyag nélkül hagyták volna, hamis. Háromezer vagon gabonát és két tüzelőanyagot szállító szerelvény érkezett a magyar fővárosba, miközben Bukarestben szenvedtek a hidegtől."

28 Másféle kijelentéseket is idézhetnék bizonyítékul. A román hadtestparancsnokság irattárai telis-tele vannak a különböző helyi magyar hatóságok leirataival, amelyekben köszönetet mondanak a román parancsnokságoknak az élelembeszerzésben nyújtott segítségükért; ennél többet azonban nem mondok, a már említett idézetteket elegendőnek találom, hiszen ezek hűen tükrözik a tények állását, és a felhasznált források szavahihetőségét bizonyítják, kiemelik az igazságot, mindazon próbálkozásokkal szemben, amelyek a románok befeketítését célozták.

29 Ezért csak azt mondom: akinek van füle a hallásra, az halljameg az elmondottakéul Hog)' végleg lezárjam a Magyarország románok általi kiéheztetésének és kirablásának kérdését, étdemesnek tattom megemlíteni azokat az intézkedéseket, amelyeket a megszálló román csapatok a lakosság szükségleteinek kielégítése étdekében tettek: 1. A Magyar Élelmezésügyi Minisztérium bármelyik képviselője, aki pozíciójából származóan valamilyen megbízással rendelkezett, engedélyt kapott az ország területén való szabad közlekedésre. 2. A hadosztályok csak szigorúan a csapatok fenntartására szolgáló élelmiszert rekvirálhatták, a fölösleget a lakosság ellátása érdekében a közigazgatási hatóságok rendelkezésére kellett bocsátaniuk. 3. Budapestet és a Vörös Hadsereg által kifosztott sok más községet is, felmentették az élelembeszolgáltatás alól. 4. A városi lakosságot naponta ellátták a szükséges élelemmennyiséggel, vasúton, vízen, teherautókon vagy szekereken történő szállítás útján; ezek a szállítóeszközök szabadon közlekedhettek a magyar területen, azzal a feltétellel, hogy a szállítőszemélyzet igazolvánnyal rendelkezzék. 5. Nyíregyháza és Debrecen környékéről a nagyobb városokba, elsősorban Budapestre vittek zöldségféléket (különösen burgonyát). 6. A közigazgatási hatóságok rendelkezésére bocsátottak minden olyan katonai pékséget, amely a román megszálló haderők fölöslegét képezte, hogy a lakosságnak kenyeret süthessenek. * Őszinte megállapításai miatt Bandholtz tábornok „0. Rattiganu"-nak nevezte őt; én azt hiszem, hogy a napló írója változott „Bandholtz tábornok úrrá" azon nyomban, miután Budapestre megérkezett. • • Lásd: Mârdârescu tábornok: Az Erdély felszabadításáért és Budapest megszállásáért folytatott hadjárat (1919-1920). Bukarest, 1921,175-181. old.