Budapest ostroma - Budapesti Negyed 29-30. (2000. ősz-tél)

UNGVÁRY KRISZTIÁN „Sacco di Budapest", 1919. Gheorghe Mardarescu tábornok válasza Harry Hill Bandholtz vezérőrnagy nem diplomatikus naplójára

tika teljes hiányáról. Az alábbiakban a válasz szövegének fontosabb részeit közöljük, amelyek egyáltalán érdemleges kérdéseket vetnek fel (1-10, 18-21, 28-35. old.). Mârdârescu eredeti lábjegyzeteinek meghagyása mellett szükségesnek tartottuk, hogy lényeges tárgyi tévedéseit és torzításait széljegyzetekkel jelöljük. Mivel Bandholtz naplója 1993 óta Magyarországon is hozzáférhető, nem tartottuk szükségesnek a két szöveg teljes összevetését: a román tábornok írása önmagáért beszél. Magyarország román megszállásáról, Fogarassy László tanulmányát leszámítva, még nem született önálló feldolgozás. Bandholtz könyve mellett Ormos Mária munkáját említhetjük, amely megbízható összefoglalását adja 1918-1919 román vonatkozású eseményeinek is. Ránki György a Clerkmisszió történetét dolgozta fel.

6 A román csapatok 1919. augusztus 4-5. között, a Békekonferencia tilalma ellenére bevonultak Budapestre, bár ehhez a Tanácsköztársaság összeomlása után már semmilyen jogalapjuk sem volt, mivel a Békekonferencia nevében Pichon francia külügyminiszter a román csapatokat augusztus 2-án megállásra, illetve a kivonulás előkészítésére szólította fel. Mârdârescu azonban úgy tett, mintha nem ismerné ezt a rendelkezést, és arra hivatkozott, hogy csak saját kormányától fogadhat el parancsot. Valójában kész helyzetet akart teremteni, ezért hajtotta egységeit két nap alatt a Tiszától Budapestig.

7 Jellemző, hogy bár a Békekonferencia távirata mind Bukarestben, mind Budapesten ismert volt, és Budapesten nemcsak az ideiglenes Peidl-kormány, hanem Romanelli olasz ezredes is megpróbálta a távirat egy-egy példányával jobb belátásra bírni a román parancsnokokat, tevékenységük nem járhatott sikerrel. Dr. Nagyiványi Zoltán a kormány küldötteként augusztus 3-án reggel kereste fel a román csapatokat, hogy kormánya nevében fegyverszüneti egyezményt kössön. Este találkozott Mârdârescu tábornokkal, aki tárgyalások helyett ultimátumot adott át, amelyben az ország vagyonának 30-50 százalékára tartott igényt [feltételeit részletesen lásd a 18. számú széljegyzetben!. A válaszra 12 órás határidőt szabott, és közölte: nemleges válasz esetén tudni fogja, mi a teendője... Mârdârescu nyilván feletteseivel összhangban cselekedett: beosztottai azonban eleinte nem lehettek tisztában a román politika céljaival, mert a Budapestet elsőnek elérő Rusescu tábornok megegyezett a főváros küldöttjével, hogy csapatait a városon kívüli kaszárnyákban szállásolja el. Hamarosan megérkezett a Constantinidi dandár is: parancsnoka Pestszentlőrincen rendelte magához Budapest polgármesterét, és azt is meghagyta, hogy a város pecsétjét (!) és papírt (!) is hozzon magával: „Gonstantiu ezredes, a többi tiszt gúnyos mosolygása közepette, azt a kívánságot intézte hozzám, jelentsem ki írásban, hogy a város a román hadsereg számára sza-