Budapest ostroma - Budapesti Negyed 29-30. (2000. ősz-tél)

VESZPRÉMY LÁSZLÓ Buda és Pest legkorábbi ostromai a kezdetektől 1542-ig

három nagy vitorlás gálya, 32 darab 16-20 evezőspáros naszád és tíz gyors tengeri brigantino. Az elhúzódó tárgyalások termé­szetesen a védők erejét növelték, hiszen a laza ostromgyűrűt kihasználva közben élel­miszerszállítmányhoz, illetve további fegy­veresekhez jutottak. Vels persze nem érte­sült arról, hogy a szendrői és boszniai török segédcsapatok Tolnánál elakadtak, mivel a zajló Dunán képtelenek voltak átkelni. A Pestre való átkelés és a város november 14-i katonai elfoglalása nem növeli számot­tevően Vels esélyeit, inkább pótcselekvés­ről van szó, a visszavonulás előtt valamiféle harci siker eléréséről. November 21-én Vels egy jelentős létszámú pesti helyőrség hátrahagyásával megindult a Duna mentén Bécs felé, katonáit azonban Tata és Pápa környékén telelteti át. A pesti falakkal védett városban hátra­hagyott katonaság azonban teljesen más­képpen viselkedik, mint a fősereg Budánál. A Varkoch Györgyre bízott, közel négyezer fős helyőrség keményen kitartott. Furcsa módon, de az ostromok során nem szokat­lanul, az ostromlókból ostromoltak lettek. 1541 márciusában a János Zsigmond párti­ak elfoglalják Vácot, majd a törökök Moha­med, szendrői bég vezetésével március 20-án kezdik meg Pest módszeres ostro­mát. Pestet a budai oldalról több helyről is tűz alatt tartják, így a Duna-parti Vízivárból és hat falkonnal a Gellérthegyről. A na­gyobb hatékonyság érdekében Martinuzzi hajón viteti át a budai ostromtüzérség egy részét, 8 faltörőt, 2 mozsarat, 4 falkont és sajkaágyút, kiegészítve 300 szakállas pus­kával. A támadó törökök északról, a bécsi ka­puval szemben próbálják a döntést kierő­szakolni. A kaputól 200 méter távolságra ál­lítják fel két ágyúállásukat, s március 25-étől kezdve az első napon 73 lövedéket lőnek ki, a második napon már 157-et, a harmadik napon pedig már 337 lövés rom­bolja a városfalat. Hiába omlik le 4-5 méter hosszan a fal, s hiába robbantják be magát a kaput is, a török gyalogság nem érzi magát elég erősnek a rohamhoz. A következő na­pokban 606 lövéssel próbálkoznak a táma­dók, majd április első napjaiban következ­nek a gyalogos rohamok, mindhiába. A fala­kon már áttört támadókat a belső sáncok mögül tüzelők az utolsó pillanatban még visszaszorítják. A törökök végül április 4-én vonulnak el Pest alól, biztonságban tudván Buda várát. Ferdinánd azonban 1541-ben ismét megkísérli Buda birtokba vételét, kihasz­nálva a pesti hídfő biztosította lehetősége­ket. A hadjáratra már februárban adót vet ki, április derekán pedig a Budát jól ismerő, igaz ekkora már 60 éves és beteg táborno­kot, Wilhelm von Roggendorfot nevezte ki parancsnoknak. A regensburgi birodalmi gyűlésen megszavazott jelentékeny zsold­pénzt felhasználva 25 000 főnyi osztrák, német, cseh és morva sereg gyűlt egybe Bécsnél. Ezúttal ostromok sem lassították az utat, hiszen Esztergom és Visegrád is Habsburg kézen volt. 30 nagy erejű ost­romágyúval május 3-án vernek tábort Óbu­dánál. Vels azonban nem mindenben túlzott: az 1530. évi ostrom után a budai váron való­ban jelentékeny átalakításokat, erősítése­ket végeztek el. Istvánffy Miklós történet­író igazolja Roggendorf meglepetését. A Vá­rat ismét szilárd elhatározással védik a ma­gyar főurak, most Fater György, Petrnvics

Next

/
Oldalképek
Tartalom