Budapest ostroma - Budapesti Negyed 29-30. (2000. ősz-tél)

VÖRÖS BOLDIZSÁR Károlyi Mihály tér, Marx-szobrok, fehér ló

Horthy cs kísérete vonaton megérkezett a kelenföldi pályaudvarra, ahol csak katonai fogadtatás volt.''

5 Horthy altengernagyi egyenruhában, kitüntetéseit viselve, a győztes vezér attribútumának számító fehér lovon reggel 8 órakor indult meg Kelenföldről, és csapataival a Fehérvári úton (ma: Fehérvári út-Bartók Béla út) a feldíszített Gellért térre vonult: itt a főváros vezetői fogadták. Nagy tömeg jelenlétében, a Gellért szálló előtt felállított, a főváros színeivel díszített szónoki emelvényről mondta el Bódy Tivadar polgármester a köszöntőbeszédet. Az üdvözlés helyének szimbólumértéke volt: az, hogy a főváros vezetői a pogányok által meggyilkolt, szentté avatott Gellért püspök mártíriumának helyétől nem messze fogadták Florthyt, kapcsolódott a polgármester beszédéhez, amely hangsúlyozta Budapest „mártíriumi szenvedéseit" a közelmúltban. Bódy, saját szavai szerint, „a vértanúságot szenvedett Szent Gellért hegyének lábánál"''

7 üdvözölte a hadsereget: „Balsorstól megtépázoll, ezer bajtól megalázott, fájdalmas sebektől vérző várost találtok itt, mely mártiromi szenvedéseket volt kénytelen elviselni." Budapest tehát nem bűnös, hanem áldozat — állította a polgármester. Ugyanakkor többszöri említéssel hangsúlyozta, Horthy és katonái egy közösségbe tartoznak a budapestiekkel: a sereg tagjai „vérünkből való vér", akik „hazaérkeztetek" a fővárosba. iVíindezek alapján a polgármester a „haza felvirulása" érdekében 15 A bevonulási ünnepség vizsgálata során felhasználtam a korabeli újságok tudósításait és képanyagát, továbbá a 23. jegyzetben felsorolt fotóarchívumok anyagait. Az ünnepségről készített, fennmaradt filmhíradót (Corvin Híradó, I.) a Magyar Filmintézet Archívuma őrzi, megtekintését Vargo F. János tette lehetővé, akinek ezúton mondok köszönetet. — A továbbiakban csak az „együttmunkálkodás"-ra szólította fel a hadsereget: „Kérve-kérlek benneteket, legyetek hűséggel Budapesthez, a magyar főváros minden lakosához. Hassa át sziveteket a régi, lovagias tiszta magyar szellem, mely nem tűr semmi gyűlölködést, semmi pontoskodás!, mely nem ismer osztály- és felekezeli különbségeket, mely csak egyet ismer: a magyar haza szeretelét. " Ellentétben a polgármester beszédével és a saját kiáltványában megfogalmazottakkal, válaszában Florthy — noha elismerte, hogy voltak a fővárosban szenvedő „testvérek" is — Budapestet egészében bűnösnek nyilvánította: „Szerettük és becéztük ezt a Budapestet, a mely az utolsó években a magyar nemzet megrontója lett. Telemre hivom Ut a Duna pariján a magyar fővárosi. Ez a város megtagadta ezeréves múltját, ez a város sárba tiporta a nemzet koronáját, sárba tiporta a nemzet színeit és vörös rongyokba öltözködött. Börtönre vetette és elűzte hazájukból a nemzet legjobbjait, azonkívül elprédálta összes javainkat."

48 Budapest szerinte nem áldozat, hanem bűnös, akinek csak megbocsátani lehet. Horthy kijelentette: „mi készek vagyunk megbocsátani. Megbocsátunk akkor, ha ez a megtévelyedett város visszatér megint hazájához". Budapest tehát nem alkot egy közösséget a nemzet egészével (implicite: a Nemzeti Fladsereg tagjaival sem), vissza kell térnie hozzá. Aíindezck alapján Horthy is együttműködést hirdetett: de egy megújuló, nemzeti főváros megteremtése érdekében, a cél tehát: „felépíteni a magyar nemzeti erényekben tündöklő Budapesegyes szövegek idézésekor fogok e forrásokra hivatkozni. u Vö. ehhez: ló és lovas. A keresztény művészet lexikono. Szerk.: Jutta Seibert. Bp., 1994.207. old.; László Gyula: Árpád népe. Bp., 1988.153-158., 167. old. 47 Fővárosi Közlöny, 1919. november 28. 48 Budapesti Hirlap, 1919. november 18.