Budapest ostroma - Budapesti Negyed 29-30. (2000. ősz-tél)

HERMANN RÓBERT Buda bevétele, 1849. május 21.

tam fejemre, mely annál érzékenyebben érintett, mert a nehéz csákót egy könnyű sipkával cseréltem föl az ostrom megkezdésekor. Avér erősen folyt fejemből, de zsebkendőmmel hirtelen bekötöttem, s csákómmal jól leszorítottam, s mintha mi sem történt volna, tovább folytattam a harcot". A 65. zászlóalj betört a Nándor-laktanyába, ahol erős tűz fogadta a katonákat. „Rohamunk elől azonban a legközelebbi utcába vonultak, s még a házak ablakaiból is erősen tüzeltek ránk, minek következtében minden házat felkutattunk, s csak akkor haladtunk tovább, mikor biztosítottuk magunkat, hogy ott nem maradt ellenség". Közben a várfalon folyamatosan tódultak be a csapatok. Alighogy a III. hadtest csapatai feljutottak, a 9. zászlóalj katonái is elhagyták az Attila úti házakat, s a Bécsi-kapunál lévő létrákon felmászva, csatlakoztak a rohamozókhoz.

79 A 9. zászlóalj néhány katonája a Nándor-laktanyához közel eső 4. számú rondella felé futott, hogy az ott lévő ágyúkat a védőkre irányítsák. Glevitzky Sándor hadnagy útközben találkozik a zászlóalj egy „elszármazott" tisztjével, a jelenleg a Wasa-gyalogezredben szolgáló Tremmel Károllyal. Megölelik egymást, s sietnek tovább.

80 A válságos helyzetben Hentzi a Szent György téren maga állt a védők élére, s próbálta meg visszaűzni a honvédeket. Ám rövidesen halálos sebet kapott. Állítólag Hertelendy Kálmán, a 47. honvédzászlóalj századosa, más forrás szerint Püspöky Grácián zászlótattó lőtte le.

81 Elestéről az emlékiratés naplóírók a legkülönbözőbb verziókat örökítették meg. Volt olyan, aki szerint menekülés közben érte a golyó.

82 A várparancsnok eleste után reggel 7 órára a Vár a honvédek kezébe került. Utoljára a várpalotában védekező cs. kir. csapatok adták meg magukat. A Kmety-hadosztály egy különítménye Győrffy Endre főhadnagy vezetésével közvetlenül a várfalak ellen indult. Május 19-én ugyanis egy budai polgár kereste fel Kmetyt, s közölte, „miként ha valami tiszt vele menend, fog olyan utat mutatni a várba, melyen 300 ember észrevétel nélkül följuthatand". Kmety felszólítására Győrffy jelentkezett, mire az ezredes azonnal előléptette őt főhadnaggyá. Győrffy abban reménykedett, hogy ha az elsők között jut be a Várba, százados lehet. „Ha egyszer parancsnok vagyok, önként jön a többi. Teljes életemben csak parancsnok akartam lenni, habár csak egynehány ember lenne is alattam. A reményem nagy...! Tábornagy akarok lenni, de eltökélt szándékom sem kisebb reményemnél" — írta naplójába Győrffy. Szegényből azonban nem lett nemhogy tábornagy, 79 Lengyel Sándor, 35-36. old.; Hoffmann Arnold, 59. old. 80 Hoffmann Arnold, 60. old. 81 Nóvák Mihály: Zalavórmegye az 1848-49. évi szabadságharezban. 2. bővített kiadás. Zalaegerszeg, 1906. 243-245. old. 82 Lengyel Sádor, 36. old.