Budapest ostroma - Budapesti Negyed 29-30. (2000. ősz-tél)
HERMANN RÓBERT Buda bevétele, 1849. május 21.
heverni, a falazatok körül sok létrákrul a lelőtt emberek belei csüngtek alá, sokrul a vér, velő csepegett, sokat az ellőtt létra darabjai, sokat a bástyák alatt álló tömegekbe felükül zuhantatott égő kanócú és altd elpattogó gránátok, sokat az ágyúgömbök által falbtil kitört kő- és tégladarabok sújtottak agyon" — írta az ostrom után néhány nappal anyjának Büttner Emil. 0 maga „látván, hogy itt a sokáig állás nemigen egészséges", visszamenni pedig „a világ minden kincséért sem akarván", összeszedte minden bátorságát, s egy közelben álló létrához rohant, amiről egy kartácslövedék éppen előtte söpört le három honvédet; a vérük még ott csepegett a fokokon. Felmászott a létrán, s egyszer csak a bástyán találta magát, „ide hogyjuték fel, nem tudom" — vallotta be később. „Zúgott kötültem minden irányban az ágyú és puskagolyóm, sivított a kartács, és én bal kezembe fegyverem, véres kézzel és ruhával felérék a várfokra, hová a már fent lévő bajtársaim is felsegítettek". Röviddel ezután egy újabb ágyúgolyó elvitt három létrát; Máriássy ezredest a légnyomás terítette le. Ezt látván, a csonka sebesültek kiáltásait hallván, a fal alatt lévő annyira megrémültek, hogy futásnak eredtek. A falon fent lévő mintegy 400 honvéd ordított, rimánkodott, hogy ne hagyják ott őket; a fent lévő két zászlót lobogtatták. Végre Máriássy is magához tért, s visszafordította a hátráló csapatokat. A tartalékban lévő 6. honvédzászlóalj is előrerohant, neki „a már a létrákat döntögető németeknek". Ezt látva, a falszakaszt védő olasz bakák „magok is segítek kapaszkodó ba, - , jf, 66 kainkat . Máriássynak tehát sikerült a várkerteken át két zászlóaljjal a rést védők oldalába kerülni, s ezzel az ott rohamozók bejutását is elősegíteni. Reggel 5 órakor Nagysándor József tábornok őreimmel jelentette Görgőinek, hogy a Várban már kilenc zászlóalja van, s „Fla az Isten is úgy akarja, tartani fogjuk magunkat a várban". Aztán még kívülről ráírta a levélre: Tizenegy zászlóalj van a Várban. ' A falai <L megmászása és a Várba való bejutás mindennél erősebb benyomást gyakorolt a katonákra. Az ostrom további részleteit Büttner Emil már nem is tartotta megörökítésre méltónak: „Elhagyva most a bástyákat, egyenként szökdösénk egyik utcábul a másikba a keresztül-kasul repkedő golyók között, míg végre a Vár népét egyes csapatokban, részint lefegyvereztük, részint halomra lőttük, szúrtuk és a többi, különösen a horvátokat". Egy udvarban közel 30, halomra lőtt olasz katonára bukkantak. Amikor megkérdezték, ki bántotta őket, egyikük, aki még lélegzett, Armeedeutsch nyelven felelt: „Spitzbub Krobót hat mich erschossen" (Csirkefogó horvát lőtt le). Valószínűleg az olaszok nem akartak már harcolni, s ez vezetett a tragédiához. 68 Az olaszok — amint látták a magyarok betö66 Büttner Emil, 101—102. old. 67 Görgey István II., 291. old.; Katona Tamás, 1989.124. old.
