Budapest ostroma - Budapesti Negyed 29-30. (2000. ősz-tél)

HERMANN RÓBERT Buda bevétele, 1849. május 21.

jon fel a Vár lövetésével, mert kénytelen lesz Pestet hatalmas ágyútűzzel ,-28 támadni. Görgei az elutasító választ véve elrendelte a Vár Ifivetését, s utasította Kmety György ezredest, hogy nyomuljon előre a Lánchíd közelében lévő, cölöpsánccal ellátott vízvédműhöz, s próbálja meg felgyújtani.

29 A Kmety-hadosztály reggel 8 órakor indult el Ürömről Óbudán át Budára. Óbuda előtt már óriási tömeg várta a katonákat, amely a legnagyobb diadallal fogadta őket. A tömeg akkora volt, hogy a csapatok alig tudtak előre jutni. Mindenhonnan szólt a zene, borral, sörrel és sülthússal traktálták a katonákat. „Azt hiszem, soha sem láttam mégolyan boldog népet, mint abban a pillanatban, amikor Budát meg kellett támadnunk" — írta naplójába Ruster György vadász. „Isten hozott benneteket! Éljen a haza! Éljen a magvai' hadsereg! hangzott utcahosszant minden ablakból, minden kapuból, minden boltból, mintha az utca kövei is megelevenedtek volna, akkora volt az örömrivalgás! Oly határtalan a lelkesülés" — írta emlékiratában Hatala Péter. „Mi, tüzérek voltunk a legfiatalabbak, tizenhat, tizenhét éves bajusztalan diákok... Jaj de fiatalkák! Eszem a lelküket, hangzott felénk, meg-megcirógatták poros arcunkat".

31 A hadosztály déli fél 12-kor érkezett a Bomba (ma Batthyány) térre, s délben itt kapta a parancsot a vízvédmű elfoglalására. Kmety a parancsnak megfelelően a két, a délvidéki harcokban megedződött zászlóaljjal, a 10. és 33. zászlóaljjal, valamint két hatfontos löveggel indult a vízvédmű ellen. A 33. zászlóaljat tartalékban hátrahagyta a Királyhegy (ma Bem József) téren, ő maga pedig a 10. zászlóaljat és a két löveget a vízvédmű felé vezette. A támadókat a I lalászbástya és a József-bástya védői oldalról, a Vízi-kapu melletti bástya ütegei szemből lőtték. (Egy honvédtüzér visszaemlékezése szerint a várlövegek a roham során nem nyitottak tüzet). A 10. honvédzászlóalj katonái elérték a vízvédmű cölöpműveit, de a védők kartács- és puskatüze következtében kénytelenek voltak visszavonulni. Az első tüzelésre a zászlótartó esett el, a zászlót elkapó Thurzó Miklós századosnak pedig a bal vállperecébe fúródott a golyó. A rohamban maga Kmety is megsebesült. A zászlóalj visszavonulás közben felbomlott, a katonák egy része a környező házakban kereserr menedéket. Ezután az Üchtritz Emil őrnagy vezette dandár röppentyűkkel és a 3. hatfontos gyalogüteggel lövette a védművet. 28 Németül és magyar fordításban közli Újhegyi Béla 166-171. old.; magyar fordításban Id. Katona Tamás, 1989. 61-64. old. 29 HL 1848-49. 25/266., rövidítve közli Újhegyi Béla 152-155. old. 30 Georg Rüster: Kleines Tagebuch. HL 1848-49.52b -7/6. (továbbiakban Ruster György) 156-157. f. 31 Hatala Péter: Ötven év előtt. 1848-iki márczius 15-től Világosig. Bp., 1898. (továbbiakban Hatala Péter) 42. old.