Budapest ostroma - Budapesti Negyed 29-30. (2000. ősz-tél)
HERMANN RÓBERT Buda bevétele, 1849. május 21.
fennálló erőfölényével. Ezért írta Görgeinek május 8-án, hogy Buda bevétele után csak akkor kell újabb támadást indítani, „ha legalább 50 000-et fordíthatunk magára ezen expedícióra". Más kérdés, hogy mind Klapka, mind Kossuth már az ostrom elhatározásakor mindent megtettek annak érdekében: ha a döntés rossznak bizonyulna, ne őket terhelje a felelősség. Görgei felkérte Klapkát, hogy utazzon Debrecenbe, s ott vegye át helyetteseként a hadügyminiszteri tárcát. Klapka Budapesten áthaladva megszemlélte az erődöt, s három levélben is figyelmeztette Görgeit az ostrom várható nehézségeire. Am arra is ügyelt, hogy Görgei ezeket csak akkor kapja meg, amikor hadseregével Buda alá ér. 18 Kossuth pedig nagy derűlátással úgy vélte, hogy Aulich Lajos tábornok hadtestének egy része is elegendő lett volna a vár elfoglalására. E véleményét aztán szemrehányások kíséretében Görgőivel is közölte. A Komáromnál álló három hadtestből a Fockenberg Ernő ezredes vezette VII. hadtest két hadosztályát Győrbe, a Rába-vonalra indították, az 1. és III. hadtestek pedig Buda alá indultak. Az ostrom elhatározásakor a magyar haditanács a beérkező hírek alapján azzal a lehetőséggel számolt, hogy a demoralizált várőrség — a magyar hadsereg óriási túlerejét meglátván — esetleg harc nélkül feladja a Várat. Buda ugyanis egyáltalán nem volt komoly erődítménynek mondható. A környező magaslatokról be lehetett lőni a Várba, a Vár előtt nem voltak előművek, amelyek a várfalak megközelítését és megrohanását megnehezítenék. A Várban nem volt kút, s a várőrség vízellátását egy a Vízivárosban, a Lánchíd budai hídfőjénél lévő szivattyútelep biztosította. Csak ezzel magyarázható, hogy a magyar fővezér nem hozott ostromágyúkat a Vár alá. A várparancsnok, Heinrich Ilentzi von Arthurm vezérőrnagy azonban egyike volt a cs. kir. hadsereg műszakilag legképzettebb tisztjeinek. Svájci eredetű család sarjaként 1785. október 24-én született Debrecenben. Apja a cs. kir. hadseregben szolgált, s magyar nőt vett feleségül. 1804-ben került hadapródként a cs. kir. mérnökkarba. 1841-ben lett ezredes, 1842-ben a mérnökkartól az utászkarhoz helyezték át. Itt lett vezérőrnagy 1847-ben. 1848-ban a péterváradi várőrség parancsnokává nevezték ki, de 1848 októ17 KLÖM XV. 238. old. 18 Közli őket Katona Tamás szerk.: Budavár bevételének emlékezete 1849. S. a. r. Hermann Róbert, Pelyach István és Tirts Tamás. Bp., 1989. (továbbiakban Katona Tamás, 1989.) 418-422. old. 19 Kossuth szemrehányásaira Id. Ludvigh János jelentését. Uo. 429-431. old. — A Buda ostroma mellett szóló érveket, az ezzel kapcsolatos vitákat összefoglalja, a magyar és cs. kir. hadsereg létszámkimutatásait közli Hermann Róbert: Egy „végzetes" döntés születése. Magyar haditervek Gödöllőtől Komáromig 1849. április 7-29. Századok, 1999.2. sz. (továbbiakban Hermann Róbert, 1999.) 253-312. old.
