Koszorú Lajos, Erő Zoltán: Budapest-dilemmák - Budapesti Negyed 28. (2000. nyár)

MOLNÁR LÁSZLÓ A közlekedés szerepe Budapest fejlődésében

I. II III. IV . városi, elővárosi gyűrűk Egy intermodális rendszer elvi vázlata számolnak, mint amilyen a mai budapesti állapot. A város előtt álló reális lehetőség, hogy közlekedési alkalmasságát a más városok által bejárt elhibázott fejlődési lépcsőket átugorva, az új kommunikációs kor által megkövetelt, Európa-szerte terjedő megközelítéssel fejlessze tovább. A főváros hálózatszerkezeti adottságaira alapozva — a közúti hálózat szükséges fejlesztései mellett — az integrált, kiegyenlítő és területspecifikus helyváltoztatási politika meghatározó eszköze az intermodalitás kell legyen. Az intermodalitás olyan integrált forgalomtervezési és irányítási rendszer, amely a hangsúlyt a közlekedési szolgáltatás minőségére helyezi, és egy-egy térségben a kívánatos közlekedési mód fölényét annak magasabb szolgáltatási színvonalával — vonzerejével — valósítja meg. Az intermodalitás a közlekedési infrastruktúra fejlesztését és a közlekedési folyamat szervezését egymást erősítő folyamattá kapcsolja össze. Elve azon a felismerésen alapul, hogy mivel az autó rugalmasságával versenyképes, „fonódva, elágazva kiterjedt" tömegközlekedési hálózat nem tartható fenn gazdaságossági okokból, inkább olyan közösségi szolgáltatás kialakítására kell törekedni, amelynél a használónak napi életvitelében előnye származik az átszállásból. Ez a komplex személyszállítási fejlesztési stratégia Budapest esetén kiváló hálózati feltételekkel építhet a meglévő MÁVés hév-vonalak korszerű elővárosi rendszerré fejlesztésére, a városi gyorsvasúti vonalak bővítésére és a feltáró villamos-, illetve autóbuszhálózattal együttes rendszerbe integrálására, valamint átfogó és következetes parkolási politika érvényesítésére. A parkolási politikának a helyváltoztatási politikába, a helyváltoztatási politikának pedig a területfejlesztési célokkal összehangolt átfogó — a belső kohézió erősítését és a területi potenciálok jobb kihasználását segítő — közlekedésfejlesztési politikába kell ágyazódnia. A magas színvonalú, hatékony intermodalitás fejlett hálózatok és kiterjedt szolgáltatások meglétét feltételezi. Mint a modern árukereskedelemben a termelési és elosztási műveleteket egy folyamattá integráló logisztika, a személyszállításban az intermodalitás is magas szintű precíziós művelet, amely a közlekedés használóját, indulástól a célig, úgy vezeti végig számára előnyös módon, hogy a használó érdekei (optimalizált ráfordítás) és a közösség érdekei (minimalizált környezeti terhelés) közelítsenek egymáshoz. Az optimalizálás