Koszorú Lajos, Erő Zoltán: Budapest-dilemmák - Budapesti Negyed 28. (2000. nyár)

MOLNÁR LÁSZLÓ A közlekedés szerepe Budapest fejlődésében

Helyváltoztatások és eszközök m koncentrált utazás; meghatározóan közösségi közlekedés «•» dekoncentrált utazás: egyéni és közösségi közlekedés — szétszórt uíazás: meghatározóan egyem közlekedés a korábbinál összetettebb hatásmechanizmusokra építő fejlesztési politikát, működtetési gyakorlatot igényelnek. A lokális hálózatépítő vagy egyetlen üdvözítő eszközhasználatot preferáló fejlesztést integrált megközelítéseknek és akcióknak kell felváltaniuk, a térszerkezeti adottságokkal, a területhasználati célokkal, a használók motivációival, az üzemeltetők érdekeivel, az önkormányzatok törekvéseivel, a hatóságok beavatkozási lehetőségeivel összhangban. A laza beépítésű területeken belül a szétszórt helyváltoztatások eszköze az autó. A közösségi közlekedés szolgáltatását itt a szolidaritás elve (a tömegközlekedés használatára rászorulók mobilitás-lehetősége) határozza meg. A laza vagy átmeneti sűrűségű területeken létesült új „alternatív centrumokba" (tematikus parkokba, bevásárlóközpontokba, vásárokba stb.) irányuló dekoncentrált helyváltoztatások eszköze az autó és az autóbusz — mint tömegközlekedési eszköz —, a kötöttpályás tömegközlekedésnek itt a „centrum" helyétől és jellegétől függő esetleges szerepe van. A városközpontokba irányuló és sűrű beépítésű területeken belüli koncentrált helyváltoztatások módja a közösségi közlekedés, a megközelítés eszköze a kötöttpályás gyors tömegközlekedés, a villamos és az autóbusz, az egyéni közlekedésnek korlátozott — elsősorban a helyi lakosság érdekeit szolgáló — szerepe van. A Budapest közlekedési rendszerének működtetését és fejlesztését megalapozó közlekedéspolitika nem a spontán közlekedési szükségletek mennyiségi kielégítésére, hanem a város kiegyensúlyozott működéséhez szükséges igények kielégítésére kell hogy törekedjék. Ez az egyes területek és különböző közlekedési módok összehangolt, differenciált kezelését (fejlesztését, visszafogását, minőségi tényezőinek előtérbe helyezését) jelenti. A főváros — valamikor kontinensvezető — közlekedési felszereltsége az európai színvonaltól századunk végére messze elmarad. Nincs ma Európában másfél-kétmilliós város, ahol ne volna a budapestinél fejlettebb vasúti és közúti gyorsforgalmi hálózat, több parkolási létesítmény és korszerűbb irányítástechnika. A város fejlődésének a közlekedés ma nem motorja, hanem gátja. // leromlott élettér oka nem a közlekedés, hanem annak rossz feltételei. Az előző századfordulót jellemző offenzívát mára a bizonytalanság szülte defenzíva váltotta fel. A kereslettől egyre jobban elmarad a kínálat, az ebből természetszerűen fakadó feszültségek a közlekedés környezetromboló minősítésére teremtenek alkalmat. A bölcs elődeink által harminc, ötven vagy hetven